2009. január 01., csütörtök 00:00

Derek Prince: Az önátadás kegyelme

A karizmatikus mozgalom csak egy szünet két hullám között. Az egyik hullám már-már megszűnt és a másik hullám közeledik. Közötte van egy zűrzavar, fölkavarodás, ahol sok minden poros, sáros és zavaros. Zűrzavar érezhető a két ellentétes irányba mozgó erő között. Ez a karizmatikus mozgalom. Ez nem a legfőbb dolog Istentől. Már közeledik valami más, ami rendes, fegyelmezett, Krisztust tisztelő dolog lesz, és az magával fogja hozni az alázatosságot, a testvéri szeretetet és azt, hogy a másikat mindenki különbnek tartsa magánál. Az az időszak, hogy Istennek egyéni hit- és erőemberei vannak, már múlóban van. Ezt mindenféle kritikai célzás nélkül mondom azok felé, akik ezt a címet valaha is elnyerték. Rá kell jöjjünk: a különböző időszakokban Isten különböző módon működik. Ő nem csinálja mindig ugyanúgy a dolgokat. Néhány keresztény nincs arra felkészülve, hogy ezt elfogadja. Ők egy sikerformulát találnak, ami beválik és azt addig használják, míg el nem jutnak a végkimerülésig.
 
2009. január 01., csütörtök 00:00

Derek Prince: A függetlenség csapdája

„Olyanok lesztek, mint az Isten, jónak és gonosznak tudói” (1.Mózes 3,5) Valóban dicséretes és fennkölt példakép - hasonlóvá válni Istenhez! Hogy is lehetne ebben bármi rossz? Mégis a Sátán kígyó formájában, ezzel a beszéddel olyan szerencsétlenségbe taszította Ádámot és Évát, melynek következményei azóta is befolyásolják utódaik sorsát. Mi volt az az észrevétlen csapda, aminek Ádám és Éva áldozatul estek? A függetlenség ígérete motiválta őket. Ha már biztos tudatában vagy annak, hogy mi a jó és a rossz, teljes szabadságot nyersz ahhoz, hogy kizárólag a saját elhatározásaid szerint cselekedhessél. Függetlenné válhatsz Istentől.
 
2009. január 01., csütörtök 00:00

David Wilkerson: Szörnyetegeink istene

Ha szenvedésekről és megpróbáltatásokról beszélünk, valószínűleg a korok legnyomorultabb, legkétségbeesettebb és a legnagyobb csapásokkal sújtott hívőjére fogunk emlékezni. Ez az ember igazságos, hűséges, Istent szerető szolga volt, imádságra és dicsőítésre szánta életét, mégis mikor szomorúság és baj áradt rá, mint egy ateista, úgy beszélt. Szenvedésének csúcspontján így összegezte helyzetét: „Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra. Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet.” (Jób 9,16-17) Természetesen Jóbról beszélek. Mindent elvesztett, ami csak kedves volt számára; családját, egészségét, jó akaratát, vagyonát, reményét. Ez csak egyike volt a csüggedéssel teli siralmaknak ettől a szegény, szörnyű fájdalmakban jajgató embertől.
 
2009. január 01., csütörtök 00:00

David Wilkerson: Hiába szolgáltam

Ez az üzenet azokhoz szól, akik eddigi életükre visszatekintve kedvüket vesztve és kétségbeesetten figyelik tervük csődbe jutását. Érzik, hogy életük kevés eredményt mutat és az idő múlásával sok ígéret betöltetlenül maradt. Éveken át állandóan imádkoztak, és most mégis úgy tűnik az abba vetett hitük, hogy Istentől hallották a szolgálatra való elhívásukat - nem teljesült be. Körülöttük mások látszólag mindennel rendelkeznek, élvezik ígéretük beteljesülését, míg ők a sikertelenség érzésével élnek.

Amint visszatekintesz eddigi életedre, emlékszel a nehéz időkre, és ismered a visszautasítás és a betöltetlenség érzését. Szereted az Urat annyira, hogy testedet, lelkedet felajánlva, mindent megtettél bizonyságul, végül mégis elérkezett az a pillanat, amikor meggyőződtél, hogy "Hiába munkálkodtam, minden csak hiábavaló volt", és most egy gyötrő érzés növekszik benned ezt suttogva: "Mellétaláltál, egyáltalán nem voltál hatásos. Legjobb bizonyíték erre az, hogy életed nem jelent semmi különbséget ebben a világban."

2009. január 01., csütörtök 00:00

Derek Prince: A legnagyobb próba

Ha most feltenném azt a kérdést mindegyikőtöknek: Te személy szerint mit tartasz a legnagyobb keresztény próbatételnek?, valószínűleg más és más válaszokat kapnék. Az én válaszom talán sokakat meglep, mégis több mint ötven év teljes idejű szolgálaton alapszik. Úgy hiszem, hogy a legnagyobb próba - amellyel valószínű, hogy szembekerülünk és a legkevésbé valószínű, hogy kiálljuk - a siker. Salamon így figyelmeztet: „A dolgok vége jobb mint azok kezdete és a szellemében türelmes jobb, mint a szellemében büszke.” (Prédikátor 7,8) Más szóval: nem attól leszel győztes, ahogy elkezded a versenyt, hanem attól ahogy befejezed.
 
2009. január 01., csütörtök 00:00

David Wilkerson: A rostálási folyamat

Halála előtti estén Jézus, a pászka ünnepén együtt étkezett tanítványaival. Meghitten töltötték együttlétüket. Amikor pedig befejezték az étkezést, Krisztus komolyan jelentette ki: „Egyébként annak keze, aki engemet elárul, velem együtt itt van az asztalon.” (Lukács 22,21) Sátán szemtelenül hatalmába kerítette Jézus egyik saját tanítványának, Júdásnak a lényét. Előzőleg ugyanennél az asztalnál egy másik hihetetlen pillanatot láthattunk. Jézus egy darab kenyeret vett kezébe, ami megtört testét jelképezte, bemártotta a borba és Júdásnak nyújtotta. A cselszövő tanítvány démon hatalmában lévő kezet nyújtott ki Jézus felé, és elfogadta a kenyeret. Mintha Sátán maga vette volna el, és törte volna meg kezében Jézus testét. Talán csodálkozol, mint én is: hogyan lehetséges, hogy az ördög Júdást így birtokolni tudta? Senki nem tud ilyen mélyre visszaesni egy éjszaka alatt.
 
2009. január 01., csütörtök 00:00

David Wilkerson: Az ember, mint Isten tulajdona

Három állítást szeretnék tenni Isten érintését illetően. Ez a három pont az üzenet lényege: 1. Mikor Isten valakit megérint és magáévá tesz, ez nem egy részleges hanem egy életre szóló tulajdonba vételt jelent. Az Úr soha nem fogja feladni tulajdonát az ördögnek. 2. Azokat, akik hozzá tartoznak, megőrzi. Tévelyeghetünk, hibát követhetünk el vagy rémes bűnbe is eshetünk, de ha egyszer Istené lettünk soha nem fog minket feladni: „Mert az ÚR szereti a jogosságot, és nem hagyja el híveit. Megőrzi őket mindenkor…” (Zsoltárok 37,28) 3. Azokat, kiket az Úr magáévá tesz, előkészíti egy állandóan növekvő hasznosságra. Még az elbukott, elkedvetlenedett szolgáit is. Talán meggyőződésed az, hogy az Úr lemondott rólad, és nem tud többé használni céljaira. Az igazság az, hogy valami még nagyobb dologra készít.
 
2009. január 01., csütörtök 00:00

David Wilkerson: Állhatatossággal Krisztusban maradni

Védekezzünk az Úrtól való elsodródás ellen!

A Szent Szellem adta nekem ezt az üzenet. Ténylegesen személyes "ébresztőnek" veszem. Megértem, hogy legtöbb olvasónknak nincs szüksége erre az üzenetre, mégis a Szent Szellem mély érintésével arra késztetett, hogy íróasztalomon magam előtt tartsam, és ismételten olvassam az elkövetkező napokban.

Légy szíves értsd meg, hogy ha valami is borzalommal töltene el engem, az egy gondolat, hogy Krisztustól elsodródok, eltávolodok. Még a gondolattól is megrázkódok, hogy valaha is olyan lustává válnék, szellemileg hanyaggá, imádságtalanná, hogy napokig Isten Igéje nélkül lennék képes élni.

2009. január 01., csütörtök 00:00

David Wilkerson: Az igazi gyülekezet keresése

Ha panaszt hallok hívőktől világszerte, az állandóan ugyanaz: „Nem tudunk jó gyülekezetet találni! Szükségünk lenne olyan helyre, ahol családunk a mennyből küldött igazi Igét tudná hallgatni, és ahol gyermekeink igazságosságban tudnának felnőni. De képtelenek vagyunk ilyen helyet találni.” Az elmúlt öt év folyamán ez az egyedüli panasz, ami árvízként ömlött olvasóink ezreitől postacímünkre. Sokan írják: „Mindenütt ahová megyek, a gyülekezetek és egyházak tele vannak bolondságokkal, zászlólobogtatással stb., mindenféle dolgokkal, amelyek elvonja a figyelmet az Evangélium hirdetéséről. A prédikáció amit hallunk felszínes, az Istentisztelet pedig halott. Mindig üresnek érezve megyek haza.” Mások pedig így panaszkodnak: „...gyülekezetünk szétvált, mert nem tudnak megegyezni még abban sem hogy milyen új módszert használjanak!”
 
2009. január 01., csütörtök 00:00

David Wilkerson: A megbocsátás hatalma

A megbocsátás nem egy egyszeri tett, hanem egy életre szóló módszer azzal a céllal, hogy Krisztus minden áldásában részesülhessünk. „Én pedig (azt) mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy fiai legyetek égi Atyátoknak, aki a napját kelti (fölhozza) gonoszokra és jókra egyaránt, esőt ad igaz(ságos)aknak is, igaz(ság)talanoknak is.” (Máté 5,44-45) Jézus szerint mi nem válogathatunk abban, hogy kinek bocsátunk meg. Krisztus mondja nekünk: „Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nemde a vámszedők is ugyanezt teszik?” (5,46) Nem számít, hogy kire neheztelünk. Ha ragaszkodunk ehhez, meg fogja mérgezni életünk minden részét. A meg nem bocsátás lelki éhséget okoz, gyengeséget, hitünk elvesztését, és kínozni fog nemcsak minket, hanem azokat is, akik körülöttünk élnek.