Elemek megjelenítése címkék szerint: D

A világ szeretete és Isten szeretete nem férnek össze. Isten királyságának az értékrendje semmiben sem hasonlít e jelenlegi világ értékrendjéhez, ezért e kettő között kibékíthetetlen ellentét van. Azok a keresztények akik a világ hatását beengedik a szívükbe, paráznává válnak és végül elidegenednek Istentől.

Jézus Krisztus kivételével nem tudunk olyan bibliai szereplőről, aki szinte minden elviselhető emberi mérték fölött szenvedett volna, egyedül Jób könyvében olvashatunk ilyen megrendítő megpróbáltatásról. Jób élete megmutatja nekünk, hogy a sátán mindent elkövet az ember ellen. A sátán le akarja járatni az embert Isten előtt, az emberrel pedig meg akarja gyűlöltetni Istent, hogy végül az ember elkárhozzon, de ha valaki igazán bízik az Úrban, az minden próbából győztesen fog kijönni és így egyre jobban megismeri Őt.

Sokan azt tanítják, hogy az úgynevezett elragadtatás, amire a keresztények várnak, egy tömeges jelenség lesz, de ez az állítás a Bibliából nem igazolható, mert Isten igéje szerint az Úr másodszor csak azokért jön el, akik az övéi. Ezt jelképezi Énókh és Illés története is. A maga korában mind a két személy szinte egyedül vagy jobb esetben egy kisebbség tagjaként volt kénytelen megküzdeni az akkori világrendszerrel és Isten csak őket ragadta el magához a Mennybe. A jelenlegi korszakban is csak egy kisebbség képviseli igazán Isten királyságát.

A korszakváltások mindig úgy történnek, hogy mi közben elindul egy új korszak, átmenetileg még jelen van a régi korszak is. Így azok akik nem követik teljes szívvel az Urat és e miatt nem képesek felfogni a Szent Szellem aktuális kinyilatkoztatását, elkezdik üldözni azokat, akiket Isten az új korszak embereiként akar használni. Ezt példázza Dávid esete is, akit mi után Sámuel felkente királynak, Saul meg akarta öletni, melynek következtében Dávid kénytelen volt a pusztába menekülni, ahol aztán csatlakoztak hozzá 400-an, mindenféle elkeseredett lelkű és eladósodott emberek. A mai egyházban és a világban is korszakváltás történt, ehhez semmi kétség nem fér. A probléma azonban most is az, hogy az eltűnőben lévő szellemi korszak vallásos rendszereinek emberei, megpróbálják kiszorítani az új korszak elhívotjait és mivel most is egy átmeneti állapotban vagyunk, ezért azoknak akik valóban Krisztust követik, Dávidhoz hasonlóan egyfajta pusztai állapoton is át kell menniük, viszont ez nem maradhat így örökké, ezért Isten azt akarja, hogy felkeljünk és az ő ereje által harcoljunk az ördög ellen az örökségünkért.

Ez az igehirdetés 2007-ben hangzott el Budapesten, az Aratás Gyülekezetben.

A lábmosás történetén keresztül Jézus bemutatta a valódi alázatot, valamint azt, hogy mit jelent mások felé szolgálni. Ezt a leckét meg kell tanulnunk Krisztustól, hogy a világ fiai lássák jó tetteinket és ennek következtében dicsőítsék a Mennyei Atyát.

Elhangzott 1999 május 23-dikán.

Izrael népe Mózes vezetésével rövid idő alatt kivonult Egyiptomból, viszont Egyiptom még negyven év alatt sem került ki a nép szívéből, ezért az ígéret földjét már csak a következő generáció tudta elfoglalni. Ezt példázza Lót és felesége esete is, amely azt üzeni számunkra, hogy ha a világ benne marad a szívünkben, akkor előbb-utóbb minket is azaz ítélet fog érni, amely a világot is. Lót, Isten irgalmából szabadult meg, Ábrahám közbenjárása miatt, de feleségét elérte a Szodomára lesújtó ítélet, mert a szívében ott volt a város és annak jóléte iránt érzett szeretet.

Elhangzott, 2001 augusztus 5-dikén.

Az újjászületés után a hívő embernek el kell kezdenie megújítania az elméjét vagyis átalakítania a gondolkodását Isten igéje által. Az újjászületés élményének átélése után is marad még bőven az ember lelkében helytelen gondolat, aggódás, félelem, kételkedés, stb, ezek helyére Isten igéjét kell ültetni a szívünkbe. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy mindig arra figyelünk amit Isten mond nekünk az igéjén keresztül, azon gondolkodunk, azzal imádkozunk és azt valljuk meg minden helyzetben.

Ez az igehirdetés 2006-ban hangzott el a nyíregyházi szabad keresztény gyülekezetben.

Ebben a rövid bizonyságtételben hallhatunk arról, hogy miként született újjá egy olyan ember, aki gyakorlatilag gyermek korától kezdve egy nazarénus gyülekezethez tartozott, de aztán idővel mégis eljutott arra a pontra, ahol már neki is Istenhez kellett kiáltania bűneinek bocsánatáért. Története rámutat arra, hogy nem elégséges csupán valamilyen egyházhoz vagy gyülekezethez tartozni, mert ez önmagában nem biztosítja az ember számára az örök életet, hiszen amint a Bibliában is olvassuk, senki nem mehet be Isten királyságába, csak ha átéli Istennel azt a természetfeletti megtapasztalást, amit Jézus felülről való születésnek (újjászületésnek) nevezett.