Elemek megjelenítése címkék szerint: I

„Egy éven át tartott, mire felismertem valóságos állapotomat. Huszonhat éves koromra, már tiszteltem Isten korlátlan hatalmát, és örökérvényű igéjét, magamat azonban olyan fogolynak láttam, akin minden jószándékom ellenére a bűneim uralkodnak. Egy szörnyű kényszerpályán sodornak a pokolba. Szerettem volna abbahagyni romlott életmódomat, amit addig folytattam, szerettem volna szabadulni bűnös önmagamtól, és helyette egy új és istenfélő életet kezdeni. Nem sikerült sehogyan! A legkisebb bűnöm erősebb volt, mint minden istenes jószándékom és fogadkozásom. Pedig hónapokon át rendszeresen jártam már imaházba, Bibliát olvastam, imádkoztam, de hiába. Ma már tudom, hogy eközben Isten Szelleme munkálta megtérésemet, bűnné tette a bűneimet (Ján.16:8), és tapasztalnom kellett, hogy ezek ellenében én tehetetlen vagyok (Róma 7:19). Tudtam az elmémmel, hogy az Úr Jézus Krisztus a szabadító, de még csak emberi ismereteim voltak felőle, melyek nem segíthettek rajtam.
Végül belefáradtam, és egy vasárnap délutáni istentisztelet megkezdése előtt, magamban imádkoztam:"
 

„Isten igéje szerint az ember földi átlagéletkora hetven, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő (Zsolt. 90:10), s az öröklött bűn miatt (I.Pét. 1:18), ennek nagyobb része nyomorúság és fáradság. Ezek elől a bűnnek ideig-óráig tartó gyönyörűségébe (Zsid. 11:25), különféle testi-lelki mámorba igyekszik menekülni. Ha ilyen állapotban éri a halál, teste porrá lesz (I.Móz. 3:19), lelkének azonban a pokolban kell elszenvedni a bűneinek büntetését (Luk. 16:19-31), és ki nem jöhet onnan, míg meg nem fizetett az utolsó fillérig (Máté 5:25-26). Sokan előre érzik, hogy mi vár rájuk a halál után, és bújnának-menekülnének a pokol elől, de akkor már nincs hova. Korábban kellett volna az Úr Jézus Krisztushoz folyamodniuk, bűnbocsátó kegyelemért. Néhány példa erre, ismeretségi körömön belül."
 

„A Pünkösd napján megtértekből és aztán bemerítkezettekből jöttek létre, az első háziközösségek (Csel. 2:41-47). Közös volt szívük lelkük, és minden vagyonuk. Amint Anániás és Safíra, eladott birtokuk árából egy összeget félretettek maguknak, az Úr halállal büntette őket (Csel. 5:1-11). Az egymás közelében lakók, egy testvér erre alkalmas házában gyűltek össze a hitbeni erősödésre, a kenyér megtörésére és imádkozásra. De kitartottak a Templomban is! Addig, amig nagy üldözés nem támadt ellenük (Csel. 8:1).
Ezt követően is házanként gyűltek össze (Róma 16:5, Kolossé 4:15, Filemon 1:2) a hitben atyafiak, hogy épüljenek és erősödjenek a testvéri közösségben. Ilyen közösséget ember nem képes szervezni, mert ennek alapfeltétele, az Úr Jézus Krisztus jelenléte (Máté 18:19-20)!"
 

"Amikor ezt írom, nem célom a viszkető füleiteket csikizni, de célom felébreszteni mindenkit, hogy meglássátok, hogy az egyház, az EKLÉZSIA sajnos nem Krisztus szerint épül fel. A mi gyülekezeti szokásaink, hagyományaink, viszonyaink nem az Isten Igéje alapján nyugszanak. Olyan nyugodtak vagytok, hogy minden jól megy a gyülekezeteitekben, de valójában nem a jó irányba mennek a dolgok. Az igében, ezen belül az Ó-szövetségben is benne van, hogy mi az Isten akarata, s mi nem tetszik az Úrnak, s a Szellem által megérthető mindez. Fel kell tehát hagynunk a kisded egyházasdi játékokkal, felekezetieskedéssel, s visszatérni az Úr Jézus Krisztushoz. Nagyon közel az Ő visszatérése, és az Ő uralmának felállítása ezen a földön, melyben számít ránk, akikkel együtt akarja az Ő uralmát gyakorolni. Az Ő királysága viszont teljesen másképpen működik, mint a földi uralmak, beleértve a gyülekezetekben történő vezetést is."
 

E füzetsorozat megírását azért kezdtem el, mert újjászületésem óta foglalkoztat az az égető kérdés, mi a baj az Eklézsiában, ami miatt nem látjuk beteljesedni azt az egységet, isteni jelenlétet, erőket, jeleket és csodákat, melyet az Úr Jézus Krisztus megígért tanítványainak, s melyért imádkozott. Ennek legfőbb okát abban látom, hogy a hívők hitben csecsemőként élik az életüket, és nem növekednek fel az érett férfiúságra, sőt nem is törekszenek rá. Pedig csak az érettségben lehetünk egyek, mikor már nem hajt a tanítások szele ide-oda. A Sátán célja, hogy gyermeteg korban tartson minket, mivel így ő irányíthatja az eseményeket, és gátolhatja a Menyasszony felkészülését a Bárány menyegzőjére. A Szent Szellem várva-várt esője nem a missziós programjaink sikerétől függ, hanem a szívünk állapotától.