Elemek megjelenítése címkék szerint: D

Jézus kijelentette: „az aratni való sok, de a munkás kevés”. A bőséges, végső szellemi aratás már Jézus kijelentésével elkezdődött a zsidók és a pogányok között, ami egészen Jézus visszajöveteléig tart. Amikor ezt az igeszakaszt olvastam kíváncsi voltam, hogy mi lehetett az, ami Jézust arra indította, hogy a következőt mondja: "A táblák érettek az aratásra és az aratás ideje van!" Látott Jézus szellemi ébredést Izraelben? Volt ébredés a zsinagógákban? Voltak papok, akik megtértek? Az írástudók és farizeusok bűnbánatra jutottak? Mi volt az egyértelmű jele annak, hogy a mezők érettek voltak az aratásra?

A Biblia középpontjában Jézus Krisztus van. Az Ószövetség rá utal, az Újszövetség pedig róla szól. Mint ahogy Isten országát sok példázatban tanította az embereknek, úgy saját magát is sok példázatban mutatja be. Ő az út, az igazság, az élet, bölcsesség és világosság, a feltámadás, az ajtó, a jó pásztor, az életnek kenyere, a szőlőtő. Ő, mint Isten fia, ember fia és Dávid fia lett nekünk szabadítónk, királyunk, urunk, főpapunk és vőlegényünk. Ő az Istennek Báránya.

Ma több tízezer keresztény közösséget tartanak számon a világon. Mindegyik a Bibliát tartja egyedüli alapjának. Mindegyik Jézus Krisztust tartja Urának. Az igaz egyházat kereső embernek nagyon nehéz dolga van. Megy egyikből a másikba, keresi azt a gyülekezetet, amelyik teljesen a Bibliára épül. Aki olyat keres, ami neki a legszimpatikusabb, a számára legmegfelelőbb programokkal rendelkezik, annak sokkal könnyebb dolga van. Bőven van miből választania. Aztán ha mégse érzi jól magát, odébbállhat. Szívesen látják egy másik közösségben is, egészen addig, míg nem emeli fel szavát az olyan dolgok ellen, ami nem állja meg helyét az Ige szerint, vagy nem szól a bűnök ellen. Aki viszont őszintén keres, annak nagyon nehéz dolga van. Lépten-nyomon szembetalálja magát azzal a ténnyel, hogy a kezdetben olyan szépnek tűnő gyülekezetben egyre több bibliaellenes gyakorlattal, hittannal találkozik.

A szenvedés és fájdalom minden embernek része. Nincs olyan ember, legyen az a legbűnösebb vagy legigazabb, a legszegényebb vagy leggazdagabb, aki nem tapasztalta volna meg.  A legtöbb „miért” a szenvedéssel kapcsolatosan hangzik el. Ha valaki méltán, azaz cselekedeteinek következtében szenved, akkor könnyebben megértjük. Ő okozta magának. De ha valaki ártatlanul szenved, különösen egy kis gyermek, akkor az emberben ismét és ismét felmerül a kérdés: Miért kell ennek így lennie? Hol van Isten? Sok könyv foglalkozik ezzel a kérdéssel, de kielégítő, minden apró kérdésre választ egyik se tud adni.

AZ IGAZI EVANGÉLIZÁCIÓ Jézus Krisztus földrejöttével egy olyan folyamatot indított el, mely csak halála és feltámadása után kezdett el kibontakozni. Mennybemenetele után elküldte a Szent Lelket, és azon a napon megalakult az első gyülekezet Jeruzsálemben, mely minden további napon szaporodott, elterjedt egész Jeruzsálemre, Judeára, Samáriára, majd hamar azután az egész Római Birodalomra. Jézus a mennybemenetele előtt elküldte tanítványait, hogy menjenek el az egész világra és tegyenek tanítványokká minden népeket. Ehhez előbb együtt kellett maradniuk Jeruzsálemben, hogy megkaphassák az ígéretnek Szent Lelkét, Aki képessé teszi őket erre a küldetésre.

AMIKOR MÉG ÉGETT A TŰZ A lenyugvó nap bíborszínűre festette a téli tájat. A dombokon és a völgyekben szétszórt tanyák kéményeiből egyenesen felfelé szállt a füst. Elena lába alatt ropogott a hó, amint a ligetes domboldalon kanyargó ösvényen igyekezett a lemenő nap irányába. Sietett, mert még volt vagy két kilométer Gorcsukék tanyájáig, és szeretett volna még sötétedés előtt odaérni. Amint a kis erdőt elhagyta, észrevette, hogy két ember közeledik az úton. Egy pillanatra megállt, és összehúzott szemmel fürkészte, hátha megismeri őket. Valóban, Iván és Mária közeledett, akikre gondolt. Mária úgy belebújt a nagy sálkendőjébe, hogy alig ismerte meg. Megvárta őket.

A Biblia egyértelműen tanítja, „hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.” (Galata 2: 16) Ugyanezt a Római levél így írja: „Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által.” (Róma 3: 24) Az Ige világosan fogalmaz, hogy az ember sem-miféle törekvése által nem képes megigazulni. (Róma 9: 15-16) Tehet bármennyi jót, igyekezhet bűn-nélküli életre, soha de soha nem lesz képes Isten előtt megigazulni. Azért, mert az ember régi természeténél fogva nem lehet igaz, nem képes bűn nélkül élni, akármennyire igyekszik is. A bűn zsoldja a halál, és aki vétkezik, annak meg kell halnia. Ez isteni törvényszerűség, mely meg nem változhat, hiszen Őnála még csak árnyéka sincs a változásnak.

Ez az írás inkább egy összeállítás azok számára, akik a szívvel kapcsolatos igékkel szeretnének foglalkozni vagy azokról elmélkedni. Ez segédeszközként szolgálhat a mélyebb kutatáshoz azok számára, akikben meg van erre az igény, azoknak, akik szellemükben éhezik és szomjazzák Istent.