AMIKOR MÉG ÉGETT A TŰZ A lenyugvó nap bíborszínűre festette a téli tájat. A dombokon és a völgyekben szétszórt tanyák kéményeiből egyenesen felfelé szállt a füst. Elena lába alatt ropogott a hó, amint a ligetes domboldalon kanyargó ösvényen igyekezett a lemenő nap irányába. Sietett, mert még volt vagy két kilométer Gorcsukék tanyájáig, és szeretett volna még sötétedés előtt odaérni. Amint a kis erdőt elhagyta, észrevette, hogy két ember közeledik az úton. Egy pillanatra megállt, és összehúzott szemmel fürkészte, hátha megismeri őket. Valóban, Iván és Mária közeledett, akikre gondolt. Mária úgy belebújt a nagy sálkendőjébe, hogy alig ismerte meg. Megvárta őket.