Elemek megjelenítése címkék szerint: R

Ha egy gazdasági válság (amire szintén fel lehet készülni) valóban rosszra fordul, néhány társadalom darabokra fog hullani. Ha a munkanélküliek nem kapnak munkát, a munkanélküliek zavargásokba és fosztogatásokba kezdhetnek, ha a kormánynak elfogy a pénze és nem tudja fizetni a rendőrséget. A legrosszabb, ami megtörténhet, hogy fiatal bandák a lakosságot terrorizálva kószálnak a városok utcáin. A város ilyenkor veszélyes hely lehet, de a vidék se lenne sokkal jobb. Ha kevés az élelem, az éhes hordák elmennek vidékre is, hogy valami élelem után kutassanak. A személyes biztonság ilyenkor kérdésessé válik.

Fontos változások történnek mindenhol, de a gyülekezet az oldalvonalon kívül ül, mintha semmi köze sem lenne az eseményekhez azt várva, hogy meglássa mi fog történni. A „jólét” próféták figyelmeztetnek bennünket az előttünk lévő nehéz időszakra, de mi ne legyünk ilyen próféták. Aki nyitott szemmel jár, az tudja, hogy a világ sok problémával küszködik. A nehézségekre való figyelmeztetés a prófétai szerepnek azonban csak a kisebbik része. A prófétának sokkal fontosabb és nehezebb feladata felkészíteni Isten népét, hogy erős maradjon a nyomorgattatások időszakán való keresztül menetelekor, és hogy győztesen tudjon kijönni abból a túloldalon.

A mai középiskolák „oktató gyárak”. A termékvonal irányítás és a szakosodás alapelveit alkalmazzák, amik a fiatal szakmunkások képzésében olyan sikeresek voltak az autó - és számítógép gyártásban. Sok tanulót gyűjtenek össze egy helyre, hogy gazdaságos legyen a képzés. A fiatal tanulókat betáplálják a gyár egyik végén és következetesen végigviszik őket egy folyamaton, míg végül kijönnek a másik végén, mint "jól-képzett felnőttek". A hatékonyság a rendelkezésre álló tanároktól és a szakoktatóktól függ. Egyik tanár azt tudja, hogyan kell beszűkíteni egy hengerfejet és a másik és egy megint másik be tudja szerelni az ajtót, de egyetlen tanár sem képes az egész folyamatot elvégezni, amit megkövetelnek egy tanuló kiképzésekor.

A szarvakat viselő prófétákkal probléma volt az Ószövetségi időkben (1 Kir. 22). Amikor Akháb megkérte Josafát királyt, hogy egyesüljön vele a Szíriabeliek elleni háborúra, Josafát igényelt egy vezetést a prófétáktól. Ezek nem Baál próféták voltak, mert Jahve nevében szóltak (1 Kir. 22:6), de a Baál befolyása alatt álltak. Az Úrnak ezek a prófétái szerették a háborút, ezért bátorították a királyaikat, hogy menjenek harcba.

Az egyháznak valójában a kezdetektől fogva mindig küzdelme volt a törvényességgel és a probléma azóta sem szűnt meg. A mai gyülekezetnek még mindig foglalkoznia kell a törvényességgel. Ahhoz, hogy megértsük a törvény és a kegyelem közötti kapcsolatot világosan látnunk kell, hogy mi a törvényesség természete és mi nem az.

A törvényesség független a törvénytől. A Törvény jó! Minden társadalomnak szüksége van törvényekre, hogy működni tudjon. Pál nagyon erőteljes módon beszélt a törvény jelentőségéről.

„A törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.” (Róma 7:12).

„A törvény szellemi” (Róma 7:14).

A szerző ezt írja:

„Ez a könyv egy nagyon eltérő álláspontot képvisel Istennek a történelemmel kapcsolatos tervéről. Mielőtt elkezdenéd olvasni ezt, szükséges, hogy félretegyél sok mindent, amivel teletömték a fejedet a vég-idők tanítói.  Ha belekapaszkodsz a hagyományos tanításba a hét éves nagy nyomorúságról, az elragadtatásról és az ezer éves királyságról, nem leszel képes megérteni ennek a könyvnek az üzenetét. Ha magad mögött hagyod ezeket a dolgokat, fel fogod fedezni, hogy Isten milyen csodálatosat tervezett ezzel a világgal kapcsolatban, sokkal nagyobbat, mint amit valaha is álmodtak a vég-idő próféták.”

Ron írása ebben a témában is eltér a kereszténységben elterjedt általános nézettől.

Megfogalmazása szerint: „Sok zavar vezetett az ezer éves Királyságról szóló elgondoláshoz. A legtöbb keresztyén azt hiszi, hogy Krisztus visszajön és felállít egy trónt Jeruzsálemben, ahonnan ezer éven keresztül uralkodni fog. Akik így gondolkoznak, azok nem értették meg, hogy ez az elgondolás - a Jelenések könyvében lévő – egyetlen, meglehetősen homályos versen alapszik.

„Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.”   (Jelenések 20:6).”

Az egyik legfélreértettebb igeszakasz a Bibliában a Máté 24, amit néha Olajfák- hegyi beszélgetésnek is neveznek, amit én Jézus nagy próféciájának fogok hívni (párhuzamos beszámolók vannak a Márk 13-ban és a Lukács 21-ben.) A legtöbb ember azt gondolja, hogy ezek az igeszakaszok a Jézus második eljövetelére vonatkozó jeleket adják meg, ez azonban nem így van. Az 1-35 versek valójában Jeruzsálem lerombolásával kapcsolatos figyelmeztetés. Jézus erőteljes módon figyelmezteti a zsidókat, hogy mi fog történni velük, ha elutasítják Őt.

Gyakran hallom, hogy a keresztyének felteszik ezt a kérdést, amikor valami baj történik. Amikor egy csecsemő váratlanul meghal vagy egy komoly szolgálattal rendelkező fiatal keresztyén meghal, szinte biztos, hogy a keresztyének fel fogják tenni a kérdést: "Miért engedte ezt meg Isten?"

Megértem a bánatukat és zavarodottságukat, de gyűlölöm ezt a kérdést. Ez sértés Istenre nézve! Ez tiszteletlenség Istennel szemben! Ő ezt nem érdemelte ki! Amikor ezt a kérdést hallom mindig összerezzenek.

Amikor valami baj történik a keresztyéneknek a következő kérdést kellene feltenniük: "Miért engedte meg ezt a gyülekezet?"

Sok keresztyén keresi az ébredést. Sajnálatos módon nem értik mire van szükségük, ezért rossz dolgokat keresnek. Legtöbben a Szent Szellem nagy megmozdulására várnak, amiben Isten emberek millióit érinti meg közvetlenül. Az egyik oka annak, amiért a keresztyének az ébredésnek ezt a formáját szeretik az, hogy spontán módon kívülről jön. Nem kell tenniük semmit. Ezért kicsi a valószínűsége, hogy ez így megtörténik.

A Szent Szellem megérinti néha az emberek nagyobb csoportját egyszerre, de ez viszonylag ritka.