Elemek megjelenítése címkék szerint: SZ

"Ez a kis tanulmány az ige szolgálatával kapcsolatban az alapokra és az alapelvekre szeretné a hangsúlyt fektetni. Eszköz kíván lenni, hogy bevezesse az olvasót az igehirdetés, prédikálás területére, kezdve attól, hogy mi is az Isten igéje, milyen a szolgáló személye és személyisége, valamint az elkészítés és az Istentől való üzenetátadás lépésével bezárólag. Olyan testvérek számára készült elsősorban, akik talán nem végeztek teológiát és nincs képzettségük ezen a területen, a szívükben viszont ott van az elhívás és a vágy az ige szolgálatára."
 

„A keresztények jelentős része úgy tartja, hogy a lelki növekedéshez szükséges dolog nem más, mint mind több ismeretet és információt gyűjteni a Bibliából. A gyakorlat azt mutatja, hogy közülük is a legtöbben csak beszélnek erről, de nem cselekszik – megelégednek más emberek által feltálalt gondolatokkal, és nem az Igével foglalkoznak, noha mindenki tudja, hogy kellene foglalkoznia az Isten beszédével. A kisebbség, aki valóban szán időt az Igére, s információkat gyűjt, profitál is belőle valamit, mégsem mondhatjuk, hogy külső szemlélő számára döntő különbség lenne a két csoport kívülről látható kereszténynek nevezett gyakorlati élete és a lelki minősége között. Mindannyian Jézus Krisztusra hivatkozunk, de a dicsősége mégsem látszik rajtunk, tehát valamilyen döntő dolog hiányzik…” Forrás: www.szaboferenc.hu
 

"Úgy látom, hogy Isten munkája a mai kereszténységben több helyen is megerősödésre, reformációra szorul. A karizmák és szolgálati ajándékok újbóli felismerése és a gyülekezeti valamint személyes hitéletben való alkalmazása ennek lehet egy igen fontos eleme. A keresztény élet ugyanis az Isteni ajándékokkal való sáfárság nélkül elképzelhetetlen. A Biblia szerint a Krisztus Testének építése a legszorosabb összefüggésben van a karizmákkal és a szolgálati ajándékokkal. Ez a könyv azzal a céllal készült, hogy bemutassa Istent mint ajándékozót!" Közzé téve Szarka János engedélyével. Copyright (c) 2011 Szarka János, http://www.ujremeny.hu
 

…Sajnos, itt ki kell térnem arra a fundamentalista tanításra, amely a karizmatikus ébredést az utolsó idők legnagyobb ördögi csalásának tartja, amivel az egész keresztyénséget meg akarja rontani, mondván: „A karizmatikus mozgalomban megnyilvánuló szellem nem a Szent Szellem, hanem ördögi szellem, a kegyelmi ajándékok nem felülről, hanem alulról valók”, stb. Könyvek tömegei jelennek meg erről a „veszedelemről”, elhatárolják magukat a karizmatikusoktól, és már azt is megszállott embernek minősítik, aki nyelveken is imádkozik.
 

Mi tulajdonképpen a Sátán célja? Röviden és egyszerűen fogalmazva nem kevesebb, mint az, hogy elhódítsa Istentől a világot, ezért elébe akar vágni a megváltásnak és Isten helyett ő akarja megvalósítani újra a Paradicsomot a földön, és ő akar a világnak istene lenni. Ezért, mielőtt Jézus visszajön a földre, hogy helyreállítsa Isten Országát, a Sátán megelőzi őt az antikrisztus személyes megjelenésével. Mint már utaltam rá az imént, az antikrisztusnak mindig voltak előfutárai, de most személyesen ő maga fog megjelenni.
 

Az a történelmi korszak, amelyben ez a reménység kigyulladt az emberi szívekben, a római birodalom dekadens és hanyatlásnak induló korszaka volt. Megtérni, csatlakozni a keresztyénséghez tulajdonképpen azt jelentette, hogy ebből a pusztuló és reménytelen világból átlépni egy csodálatos eljövendő világba, amely ugyan még nincs itt, de hamarosan, bármelyik pillanatban megérkezhet. A keresztyénség számára minden nap az utolsó idők napja volt. A gyülekezetek Maran-Atha gyülekezetek voltak. Egyszerűen szólva: Krisztus népe a jövő népe volt.