Elemek megjelenítése címkék szerint: D

„Az Ószövetség alapelve az, hogy kívülről befelé működik. Kezdve azzal, ami a fizikai világban Istentől van (azaz a Törvény, az Írások, a templom, a papság, az áldozatok, fizikai megnyilvánulások, stb.)… Az Újszövetség alapelve azonban a belülről kifelé történő munkálkodás. Ez azzal kezdődik, hogy Isten Krisztus megváltó, helyreállító, újjáteremtő munkája által szellemi kapcsolatba hoz minket Önmagával.”
 

„Az Újszövetség, mint ahogyan azt az első részben megtárgyaltuk nem csak mennyei természetű, hanem szellemi természetű is. Amint láttuk az Ószövetség alapvető jellemzőit tekintve lelki és külső volt, ezzel szemben az Újszövetség lényegét tekintve szellemi és belső. Másképpen fogalmazva a korábbi kívülről befelé, míg az utóbbi belülről kifelé munkálkodik. Fontos megértenünk ezt a különbséget, mert a keresztyéneknek lehetőségük van az Újszövetség biztosította feltételek között a megigazulásra, de ők mégis az Ószövetség alapelve szerint próbálják meg kimunkálni megszentelődésüket.”
 

„Mindennek az alapja az, amit az Újszövetség különleges keretei között Maga az Úr akar cselekedni a népe között, valamint az Ő népe által. A Szentírás arra tanít minket, hogy Isten csak szövetségi keretek között beszél az Ő népéhez, és hogy a szövetség meghatározza a kapcsolat alapját és lényegét azok számára, akik Vele járnak. Nem lehet helyesen értelmezni az Istennel való kapcsolatunkat, ha eltekintünk annak az alapvető megértésétől, hogy az Úrral egy szövetségi kapcsolatban vagyunk.”
 

Van egy széles körben elterjedt és eléggé hatásos ellensége ma az igazságnak, amit szellemi megkülönböztető képességgel le kell tudni leplezni, hogy legyőzzük azt. Ez az ellenség az a gondolkodásmód és filozófia, amit "pragmatizmusnak" hívnak. A pragmatizmust a Webster szótár a következőképpen határozza meg: "mélyebb vizsgálódást nem igénylő filozófiai rendszer, ami az igazságot folyamatnak tekinti, aminek megbízhatósági próbája egy elképzelés gyakorlati következménye és a végeredmény hasznossága." A pragmatizmus alaptétele a következő:

"Ha valami működik, akkor az igaz."  Egy elképzelés vagy egy gyakorlat végső igazságosságát és érvényességét annak végeredménye határozza meg. Ez a gondolkodásmód a logikára támaszkodik és az életet gyakorlati módon közelíti meg. Áthatja a kultúránkat és otthonra talált a Gyülekezetekben is.

 

1991-ben David Wilkerson ezt mondta:
„Nagy teológiai háború előtt állunk. Az egész karizmatikus mozgalom több táborra oszlik. Minden tábor a tanításaik, tanítóik és könyveik által támogatva hibáztat mindenki mást és a hamis próféciákat. És mind azt hiszi magáról, hogy ő a hit igazi védelmezője!

Ők nem fognak a gonosz ellen harcolni, mert túlságosan elfoglaltak lesznek amiatt, hogy minden saját tanításuktól eltérőt eretnekségnek kiáltsanak ki. Be fog következni egy nagy zűrzavar időszaka és a tanulatlan keresztyének nem fogják tudni, kinek higgyenek.” Mára már jól látható, hogy ez a prófécia beteljesedett.

 

„Kedves alvó testvérünk az Úrban! Az alábbi írás abból a meggyőződésünkből született, hogy mindannyiunknak fel kell ébrednünk abból a bóbiskolásból és szunyókálásból, amibe a magyar egyház került. Írásunkat nem az ébresztőóra csörgésének szántuk, hanem a bűn és Sátán ellen harcba hívó tábori kürt szavának. Ez a könyv útmutató a harchoz, az ellenségünk pontos beazonosításához, annak felderítéséhez. Bizonyára lesznek benne könnyebben és nehezebben emészthető részek is, melyeket majd szellemi érettségünk fog meghatározni. Tudjuk, hogy a bennünk élő Krisztuson kívül semmi jó sincs hús(testünk)ben, ezért ha valami Isteni bölcsességként hat rád, az nem belőlünk van, hanem Istenből. Isten Krisztust tette a mi bölcsességünkké, ezért mi is Belőle kívántunk meríteni.”

„Aztán asszonnyá építé az Úr Isten a bordát, melyet Ádámból kivett és odavezeté Ádámhoz.” Isten az ember történetében először, mint házasságközvetítő jelenik meg. Micsoda mély és izgalmas kijelentés! Milyen mélyenszántó, izgalmas és meglepő ez! Nem úgy szerepel ebben a jelenetben az Úr, mintha Ő maga vezetné Évát Ádámhoz? Éppen úgy, ahogy a menyasszony apja vezeti a menyasszonyt a gyülekezet széksorai között. Hogyan tudná elménk felfogni, milyen hatalmas öröm töltötte el a Teremtő szívét, amikor a férfi és a nő házasságban egyesült? Számtalan hasonlóval együtt ez a beszámoló is azt jelzi, hogy a Biblia nem csupán emberi szerzők műve. A teremtés jeleneteit általában Mózesnek tulajdonítják. Az azonban nyilvánvaló, hogy az emberiség történetét Mózes nem merte volna ennyire intim képpel – először az Isten és ember közötti, majd férfi és nő közötti meghitt kapcsolattal – kezdeni.
 

Ez a könyv egy rendkívül figyelemreméltó nő három évének története, aki történetesen a feleségem. Ezek voltak azok az évek, amelyek elvitték őt egy olyan élettől, amelyben testi kényelem és szakmai beteljesedés volt, egy olyan életbe, ahol veszély, nyomor és elidegenedés volt mindentől és mindenkitől, amit ő drágának és fontosnak tartott. Egy tanár, aki hivatása csúcsán állt, elhagyta szülőhazáját, Dániát - egy tiszta és törvénytisztelő országot -, hogy elutazzon egyedül, pénz nélkül, egy primitív és erőszakossággal telt országba. Ez a hely Jeruzsálem volt, az idő pedig a hosszú háborúskodás első harca a zsidók és az arabok között, amely még mindig tart. Ott Lydia elviselte az éhség és a szomjúság szigorúságát, az utcai harcok és az ostrom veszélyeit. És ott felfedezte azt, amit valamennyien keresünk és olyan kevesen találunk meg: örömöt, békességet, tökéletes biztonságot, függetlenül életünk külső körülményeitől.