Elemek megjelenítése címkék szerint: D

Tanulmány a vádlásról és a kegyelemről

Mindenkinek figyelmes olvasásra ajánljuk ezt a tanulmányt, amely valóban tanulmány és nem prédikáció. Ez azt jelenti, hogy nem érdemes felületesen olvasni. A tanulmányban található igék, önmagukban is érdemesek a hosszas elmélkedésre. Ez inkább egy tanító jellegű írás, amelyben a szerző bizonyos alapvető igazságokat kíván megértetni velünk.

Ez az írás, az öt részes sorozat feljavított, egybe szerkesztett változata, amelyet érdemes mélyre hatóan tanulmányozni. E téma jelentőségét bizonyára a szerző is érezte, amikor ezt írta: „Nagy várakozással és nem kevés izgalommal vágok bele egy olyan témába, aminek hiszem, hogy nem lehet túlhangsúlyozni a Gyülekezettel kapcsolatos jelentőségét sem a múltban, sem a jelenben, sem a jövőben. Megkockáztatom, hogy azt mondjam: a két leghatásosabb erő, ami valaha is munkálkodott az egész történelem során az a Szentírás és a hagyomány, és nagymértékben felelősek a gyülekezetek mai helyzetéért.”

„ez a rész mind hosszát mind tartalmát tekintve egy tartalmas befejezése ennek a sorozatnak, amire úgy tekintek, hogy ez az egyik legfontosabb rész, amit a mai napig közzétettem a Blogon.  A hosszúsága miatt közzé tehettem volna ezt a befejező részt két vagy három rövidebb írásként, de úgy döntöttem, hogy egy hosszabb formában teszem ezt. Előre felhívom a figyelmet, hogy ez semmiképpen sem egy könnyű, átlagos olvasmány. Ha Isten Házának végidőbeli helyreállítását keresed, és arra törekszel, akkor kérlek, hogy szánj rá valamennyi időt erre az írásra és imádkozz annak tartalmáért.  Talán Isten ad betekintést és megértést az Ő bölcsessége és akarata szerint!”

Visszaemlékszem egy több évvel ezelőtt megtett hosszú utazásra, amikor autóvezetés közben a keresztről gondolkodtam. Egyrészt arról elmélkedtem, hogy Isten örökkévaló igazsága hogyan nyert teljes elégtételt minden ember számára, mindenkorra, Krisztus szenvedése és kereszthalála által. Azon tűnődtem, hogy Krisztus ideig-óráig tartó szenvedése és halála hogyan „egyenlítette ki” Isten örökkévaló ítéletének bűn miatti „számláját”. Amikor a bűnt örökkévaló büntetéssel ítéli meg, Krisztusnak a bűn miatt az időben korlátozott büntetése hogyan lehetett elég, mint igazságos fizetség? Az igazat megvallva, nem igazán tudtam ezt összerakni gondolatban.

Aztán éreztem, hogy az Úr elkezd a szívemhez szólni és megnyitja az értelmemet. „Nem a szenvedés órákban és napokban mért időtartama számít, hanem a szenvedés mélysége az, amit véghez kellett vinni. A szenvedés időtartama nem idővel van mérve, hanem az örökkévalósággal.”

4. rész: Hagyomány és hitehagyás

Ebben és a következő – a sorozatot lezáró - részben szemügyre vesszük a hagyomány helyét és erejét a Gyülekezetben, ami két nagy fontosságú alapelvhez kapcsolódik, amelyek meg fogják határozni a Gyülekezet állapotát a korszak végén. Vizsgálódásunkat először, a hitehagyás, majd azt követően a helyreállítás alapelvének szempontjából végezzük. Ez két fontos elmozdulás, ami a vég ideje felé haladva növekvő mértékben jellemezni fogja a Gyülekezetet. Lényeges megértenünk a hagyomány elsődleges jelentőségét, ami mindkét alapelv esetében fontos szerepet fog játszani!

3. rész: A hagyomány szociológiai ereje

Ez az írás “A hagyomány, a Szentírás és a Gyülekezet” címen elindított sorozat 3. része. Folytatva ezt a sorozatot választ keresünk a kérdésünk második felére, ami a 2. részben került megfogalmazásra: “A hagyománynak miért van olyan nagy ereje az emberi lélek befolyásolásában és az emberi társadalom alakításában?”  A pszichológiai és a szociológiai oldal elválaszthatatlanul kapcsolódik egymáshoz és a hagyományt egy olyan hatalmas erővel ruházza fel, amik együtt alakítják ki az emberi megtapasztalás teljességét. Nem kaphatunk teljes képet a hagyomány óriási befolyásáról mindaddig, amíg mindkét oldalt figyelembe nem vesszük.

Az előző részben, az egyéni, „pszichológiai” oldalt vizsgáltuk meg. Most a közösség „szociológiai” oldalát fogjuk megnézni.

2. rész: „A hagyomány pszichológiai ereje”

A Gyülekezettel való kapcsolatot vizsgálva, a hagyomány és a Szentírás az a két rendkívül nagy erő, amelyek a Gyülekezet történelmi fejlődését befolyásolják.  Amint azt az 1. részben megállapítottuk, a hagyománynak a Szentíráshoz való viszonya meglehetősen komplex dolog és magában foglalja a „biblikus” (Szentírás szerinti), a „nem-biblikus” (a Szentírás szempontjából semleges) és a „Biblia ellenes” (a Szentírással ellentétes) teljes skálát. Amikor a hagyomány különleges hatását vizsgáljuk a lélekre és a kultúra alakítására, különös tekintettel a Gyülekezetre, akkor szükséges ehhez a kiegyensúlyozott látáshoz tartani magunkat.

Ezt a füzetet nem csak a megtérőknek ajánljuk. Legalább annyira azoknak is, akik ugyan már megkeresztelkedtek, de úgy érzik, hogy se győzelmük a bűn felett, se békességük nincs meg; ennélfogva bizonytalanok üdvösségüket illetőleg is. Azoknak, akik meghasonlottak önmagukkal, akik úgy gondolták, hogy a keresztség vizéből egy új ember jön elő; és ez után mégis egymás után követnek el bűnöket. Ez a füzet adhat segítséget, de a harcot mindenkinek magának meg kell vívnia.

Jézus Krisztus azt mondja: Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? (Máté 7:22) Ez a kijelentés arra enged következtetni, hogy az utolsó napon, amikor eljön az Úr, hogy megítélje a világot, sokan lesznek olyanok, akik valóban azt gondolták, hogy Istent szolgálják, és reménykedtek az üdvösségükben; sőt igen aktív keresztyéni életet is éltek; és ott szembesülnek azzal, hogy minden hiába volt. Vajon bármelyikünk kerülhet ebbe a helyzetbe? Nincs semmi biztosítéka annak, hogy üdvözüljünk, hogy ne kelljen csalódnunk nekünk is az utolsó napon? Teljesen bizonytalanra futunk, és majd csak ott derül ki, hogy egész életünkben tévelyegtünk és célt tévesztettünk? Erre keressük a választ Istennek Igéjéből. Keressük azzal a hittel, hogy igaz Krisztusnak szava, amikor így szól: Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. (Máté 7:8)

A közelmúltban a magyar országgyűlés egy új alkotmányt (alaptörvényt) fogadott el, melynek része a Nemzeti Hitvallás. Ehhez a tényhez tartozik az, hogy az állam a korábban egyházként működő felekezetek közül kiválasztott tizennégyet, melyeknek minden kérvényezés nélkül megadta az egyházi státuszt is. A többi felekezetnek kérvényeznie kellett egy több ízben megváltozott törvény és törvényerejű rendelet feltételei szerint. Így a második körben újabb egyházakat fogadtak el. Azzal kapcsolatban sok kérdés merült fel, hogy erre miért volt szükség, milyen előnyökkel vagy hátrányokkal jár, valójában mi van a háttérben, milyen következményei lesznek vagy lehetnek később. Természetesen ebben a könyvben mindezekre a kérdésekre nem fogunk kimerítő választ adni. De egy elgondolkoztató kérdést mégis szeretnénk feltenni: Mi lehet az oka annak, hogy egy isten-tagadó, kommunista országban elismert felekezetként működő egyháznak egy immáron demokratikus keresztyén államban ismét kérvényeznie kellett egyházi státuszát? Valóban csak a bizniszegyházakat akarták kiszűrni, vagy más, sokkal mélyebb okai is vannak ennek?