A közelmúltban a magyar országgyűlés egy új alkotmányt (alaptörvényt) fogadott el, melynek része a Nemzeti Hitvallás. Ehhez a tényhez tartozik az, hogy az állam a korábban egyházként működő felekezetek közül kiválasztott tizennégyet, melyeknek minden kérvényezés nélkül megadta az egyházi státuszt is. A többi felekezetnek kérvényeznie kellett egy több ízben megváltozott törvény és törvényerejű rendelet feltételei szerint. Így a második körben újabb egyházakat fogadtak el. Azzal kapcsolatban sok kérdés merült fel, hogy erre miért volt szükség, milyen előnyökkel vagy hátrányokkal jár, valójában mi van a háttérben, milyen következményei lesznek vagy lehetnek később. Természetesen ebben a könyvben mindezekre a kérdésekre nem fogunk kimerítő választ adni. De egy elgondolkoztató kérdést mégis szeretnénk feltenni: Mi lehet az oka annak, hogy egy isten-tagadó, kommunista országban elismert felekezetként működő egyháznak egy immáron demokratikus keresztyén államban ismét kérvényeznie kellett egyházi státuszát? Valóban csak a bizniszegyházakat akarták kiszűrni, vagy más, sokkal mélyebb okai is vannak ennek?