Visszaemlékszem egy több évvel ezelőtt megtett hosszú utazásra, amikor autóvezetés közben a keresztről gondolkodtam. Egyrészt arról elmélkedtem, hogy Isten örökkévaló igazsága hogyan nyert teljes elégtételt minden ember számára, mindenkorra, Krisztus szenvedése és kereszthalála által. Azon tűnődtem, hogy Krisztus ideig-óráig tartó szenvedése és halála hogyan „egyenlítette ki” Isten örökkévaló ítéletének bűn miatti „számláját”. Amikor a bűnt örökkévaló büntetéssel ítéli meg, Krisztusnak a bűn miatt az időben korlátozott büntetése hogyan lehetett elég, mint igazságos fizetség? Az igazat megvallva, nem igazán tudtam ezt összerakni gondolatban.

Aztán éreztem, hogy az Úr elkezd a szívemhez szólni és megnyitja az értelmemet. „Nem a szenvedés órákban és napokban mért időtartama számít, hanem a szenvedés mélysége az, amit véghez kellett vinni. A szenvedés időtartama nem idővel van mérve, hanem az örökkévalósággal.”