2012 február 13-án megdöbbenéssel hallottuk a hírt, hogy tűz ütött ki a Magyar Pünkösdi Egyház által fenntartott Kadarkúti Szeretetotthonban. A tűz nagyon súlyos károkat okozott az épületben. Mi azzal szeretnénk most segíteni, hogy közzé tesszük az alábbi felhívást.

Isten igéje mindent szétválaszt bennünk, például szétválasztja a lelkünket a szellemünktől. Az újjászületés után Isten munkája, belülről, a szellemünkből hat kifelé a lelkünkre és a testünkre, valamint az egész külső környezetünkre. Ahhoz, hogy ez a munka maradéktalanul végbe menjen az életünkben, meg kell tanulnunk naponként megfeszíteni a hústesti természetünket, különben a saját régi vágyaink által vezettetve végül megtévesztés alá kerülünk és egy hamis evangéliumot fogunk képviselni, ezért meg kell gyűlölnünk a saját lelkünket vagyis fel kell adnunk önmagunkat és a teljes személyiségünket oda kell szánnunk Istennek. Ez az igehirdetés 2012 április 21-dikén hangzott el a hajdúsámsoni baptista gyülekezetben.

Krisztusban mindent megkaptunk ahhoz, hogy betölthessük az elhívásunkat és már itt a Földön is győztes életet élhessünk, de ez csak akkor válik valósággá az életünkben, ha belépünk a szellembe vagyis a feltámadott életbe. Az I. században is sokan hallottak Jézus haláláról és feltámadásáról, de ezek a tények csak azoknak az életében váltak személyes valósággá, akik őszintén keresték az igazságot és ennek következtében ezekről kinyilatkoztatást kaptak a Szent Szellemtől. Manapság azt lehet látni, hogy az újjászületett keresztényeknek csak egy kicsiny maradéka jár a feltámadás erejében, ezért meg kell értenünk a feltámadásról szóló igazságokat. Úgy tudunk belépni a szellembe, hogy az Úr megeleveníti, kinyilatkoztatja számunkra az ő igéjét. Ez az igehirdetés 2012 április 22-dikén hangzott el a hajdúsámsoni baptista gyülekezetben.

Isten mindannyiunk számára kijelölt egy pályát, amelyet be kell futnunk itt a Földön. Nem szabad a többi keresztényhez hasonlítgatnunk magunkat, hiszen Isten mindegyikünknek más-más feladatot adott, mindenkinek a saját pályáját kell befutnia, továbbá ki kell futnunk Babilonból és be kell futnunk Isten királyságába. Ez a futás nem a szellemünkben történik, hiszen az már része Isten királyságának ha újjászülettünk, hanem a lelkünkben történik, még pedig az elménk folyamatos megújítása által. Bátoritásul szolgál a minket körülvevő tanúk fellege is, közülük a legkiemelkedőbb és a legnagyobb példa Jézus Krisztus, aki értünk halt meg a kereszten és értünk támadt fel a halálból. „Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.” Zsidókhoz írt levél 12,1-3 Ez az igehirdetés 2012 április 1-én hangzott el a soproni baptista gyülekezetben.

Két utat láttam. A két út az elején szétágazott. Baloldalon volt egy széles és egyenes út. Kövekkel volt kirakva, szabályos fehér nagyméretű térkövekkel. Az út két oldalán fémkorlátok voltak, a szalagkorlátokhoz hasonlóak. Sok ember járt ezen az úton, mind egy irányba tartottak, egyenesen előre. Az út olyan hosszú volt, hogy a vége nem látszódott, beleveszett a semmibe. A jobb oldalon a másik út keskeny volt és erősen felfelé emelkedett, mint a hegyoldalaknál szokott. Ez is térkövekkel volt kirakva, de itt a szélén nem volt korlát és az út szélein a kövek leszakadozóban voltak. Az út nem egyenes, hanem enyhén kacskaringós volt, viszont töretlenül felfelé tartott a felhők felé. Az út vége gyönyörű és tiszta bárányfelhők közé ért és be is fedték a felhők. Ezen az úton kevés ember járt, szakaszosan és ritkásan. A két út között, ahogy fokozatosan elvált egyre nagyobb lett a távolság és a szintkülönbség.

Talán azzal kezdeném az ige kifejtését, hogy manapság mindannyian meg vagyunk terhelve különböző gondolatokkal, talán a legjobban azzal a világgal, amely minket körül vesz és azzal, ami a munkahelyünkön, a családban, a környezetünkben történik. Legjobban ezek foglalnak le minket és keressük a kiutat, keressük a gondokból, a problémákból való menekülést. Mindannyiunknak vannak olyan ötletei, amelyek által szeretnénk ezeken a problémákon változtatni. Változást szeretnénk és ezt a változást mi mindig úgy képzeljük el, hogy inkább változzon meg a világ, változzon meg a környezetünk, változzon meg minden, mert akkor nekünk is jobb lesz. Valójában ez a változás azonban csak egyféleképpen valósulhat meg, még pedig úgy, hogy ha mi változunk meg.

Jézus Krisztussal szemben ugyanazok az elvárások voltak kétezer évvel ezelőtt, mint amilyen a mai keresztény ember váradalma, egy földi királyság felállítása, persze Krisztus király vezetése alatt, a sátán megkötözése, a hívők uralkodása, a gonoszok megbüntetése és persze egy új föld és egy új ég, amelyben paradicsomi állapotok uralkodnak, ahol a mostani testükben feltámadt hívők elragadtatásuk után ítélik Izrael tizenkét nemzettségét.

Erről a könyvről (Aggeus könyve) nem szoktak prédikálni a gyülekezetekben, pedig nagy jelentőségű isteni üzenetet tartalmaz a mai időkre nézve is. Én először 1985-ben, Szent Lélekkel frissen betöltekezett fiatalként hallottam erről egy drága testvértől, s megdöbbentett az üzenet világossága. Azóta még igazabb és aktuálisabb az üzenet, mint valaha. A Biblia szerint a mi számunkra lett mindez megírva, akikhez elközelített az Úr visszajövetelének az ideje, hiszen Isten eredeti terve a Fiú (Bárány, Jézus) és az Ő elpecsételt menyasszonya. Az Ó-szövetség ennek a csodálatos tervnek csak az „árnyéka”, vagy modellje, makettje. Akinek van füle, hát hallja!

Egyénileg és testületileg is csak akkor leszünk képesek elfoglalni az ígéret földjét, ha a prófétai látás, vagyis a mennyei valóság nem rajtunk kívül, hanem bennünk él. Bálám esete is jól mutatja, hogy akiknek Isten prófétai látást ad, de az idővel nem válik a részükké, komoly következményekkel jár sorsukra nézve. Ezért engednünk kell a bennünk lévő kenet tanításának, hogy a kijelentések befogadása révén, látást kapjunk ígéreteinkről. "Akkor elkezdte az ő példázó beszédét és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemű embernek szózata, annak szózata, aki hallja Istennek beszédét, aki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel."4Móz 24:3-4 Ez az igehirdetés 2012. március 11-dikén hangzott el az ózdi maranatha gyülekezetben.

Az egyház egy szellemi konfliktusban van, szinte élet-halál harcban áll az ígéret földjének elfoglalásáért. A hívők közül sokan azt gondolják, hogy amit Isten megígért, az automatikusan meg is történik. A tejjel-mézzel folyó föld megszemlélése után, a kémek jelentették, hogy a föld valóban jó és kívánatos, de azt elfoglalni csak harc árán lehetséges. Ezek a hírek megosztották Izraelt, ahogyan hasonló nehézséget látunk a mai Egyházban is. Mi azonban álljunk Józsué, Káleb, oldalán, a szellemi emberek oldalán. „…olyanok voltunk a magunk szemében, mint a sáskák…és az ő szemeikben is olyanok voltunk.” (4Móz 13:34). Ez az igehirdetés Budapesten, az Aratás Gyülekezetében hangzott el 2012. március 10-dikén.

Az 1Mózes 13-ban Ábrahám és Lót külön válásáról olvashatunk. Ebben a történetben Ábrahám jelképezi a szellemi embert, aki nem a fizikai szemeinek a látása és a saját kívánságai szerint él, hanem Isten ígéreteire tekint és minden áldást az Úrtól vár, ezzel szemben Lót pedig a saját istentelen vágyaik szerint élő, bukott keresztényeknek a jelképe. Ebben a prédikációban arról hallhatunk, hogy mi a különbség a hústesti és a szellemi élet közt, mit eredményez az istentelenség és mit eredményez Krisztus követése. Ez az igehirdetés 2012 március 4-dikén hangzott el a soproni baptista gyülekezetben.

Minden újjászületett keresztény „istentelen” gondolkodási mintával jön be Isten Országába. Ez azt jelenti, hogy amikor ti és én bejöttünk Isten családjába, még mindig ennek a világnak a szokásai szerint okoskodtunk, amíg meg nem újítottuk az elménket. Általában a gondolkodásunk továbbra is ellentétes Isten útjaival, Beszédével, és azzal, amit Ő rólunk mondott. Isten népe a pusztában, azon tanakodott, hogy jobb volt nekik az egyiptomi szolgaságban, és vissza akartak térni oda. Ők fizikálisan kint voltak az egyiptomi fogságból, de az elméjük nem volt kint. A 12 kémközül 10 úgy tért vissza az Ígéret földjének a megkémleléséből, hogy negatívan szóltak. Rossz hírt hoztak az Ígéret földjéről. A föld lakosaival szemben sáskáknak látták magukat. Ez hatással volt az üzenetükre, amit prédikáltak, és a döntésekre, amiket hoztak.