2009. január 01., csütörtök 00:00

Oral Roberts élettörténete

Tizenhat éves voltam, amikor elszöktem hazulról. Azt hittem, ha elmegyek minden jóra fordul. Alig egy év múlva mindennek vége lett. Mialatt a Dél-Oklahoma nevű csapat kosárlabdatúrájának utolsó mérkőzésén játszottam, összeestem és úgy szedtek fel a pályáról. Vér ömlött a számból, és minden lélegzetvételnél köhögés jött rám. Csapatkapitányom, Mr. Hermann Hamilton kocsija hátsó ülésére fektetett. „Hazamész, Oral!” - mondta. Adába érkezve Hamilton kopogott az ajtón, Papa jött nyitni. „Oral Roberts szülei itt laknak?” - kérdezte. „Igen. Valami baj van?” - kérdezett vissza apám. „Roberts tiszteletes, a fia az utolsó mérkőzését játszotta. Elhoztam a kocsimon. Kérem, segítsen bevinni a házba.” Papára néztem, és azt mondtam: „Papa, megjártam az út legutolsó mérföldjét.”
 
2009. január 01., csütörtök 00:00

Oral Roberts: Milyen ember Jézus?

„...Jézus az örökkévaló Isten Fia… a Békesség Fejedelme… a fényes hajnalcsillag… a völgyek lilioma… Sáron rózsája… az élet forrása… és a méz a kősziklában. Jézus Krisztus Oral Roberts legjobb barátja az összes között. Sok barátom van ezen a világon, de mivelhogy emberek, ezért nem tudnak olyan barátaim lenni, mint amilyen Jézus. Én is a barátjuk vagyok, de én sem tudok soha olyan barát lenni a számukra, mint Krisztus, mivel Krisztus felülmúl minden emberi korlátot. Ő minden emberi kudarc fölé emelkedik... Sok mindent mondhatnék Krisztusról ma, de azt gondolom, nem mondhatnék nagyobb dolgot annál, hogy Ő a mi Megváltónk. Ő a mi Gyógyítónk. Ő a mi Örökkévaló Barátunk. Ne kételkedj, higgy benne. Fogadd be Őt ma a szívedbe. ”