Elemek megjelenítése címkék szerint: W

Mikor 1924-ben először hívtam fel Isten gyermekeinek figyelmét a lélek és a szellem közti különbségre, sok jószándékú testvér úgy vélte, csupán kifejezésbeli különbségről van szó, amelynek nincs jelentősége. Nem látták, hogy nem a szó a lényeg, hanem az a fogalom, amit takar. A szellem és a lélek két teljesen különböző szerv: az egyik az Istené, a másik az emberé. Akármilyen névvel illetjük is őket, lényegükben eltérnek egymástól. A hívő ember számára veszélyes, ha összekeveri a kettőt, és annyira eltévelyedik, hogy elfogadja a gonosz szellemeknek Isten munkája megrontására irányuló csalását.
 

William Guthrie, Skócia egyik legelmélyültebb, legtehetségesebb lelkésze, őseinek vidéki kastélyában Pitforthyban, Angus megyében született, 1620-ban. Ősi, tiszteletre méltó család sarja. A család az igazság és az istenes dolgok iránti érdeklődését mutatja, hogy a gyerekek közül négyen korán a lelkészi hivatásnak szentelték életüket... William a legidősebb volt e kiváló testvérek között. Rendkívüli képességei már korai sikeres tanulmányaiban megnyilatkoztak, de csak főiskolára kerülve szerzett bensőséges és üdvözítő ismereteket az isteni igazságról, amely lehetővé tette számára, hogy átadja lelkét Istennek mint üdvössége Istenének, és hogy a lehető legjobb szakképzettséggel írjon elő gyógymódokat azokra a lelki betegségekre, amelyekről tudomást szerzett.
 

1. Ki ez az ember, aki a megtérésekor talán minden idők legnagyobb ébredését indította el (legalábbis Angliában), amely gyakorlatilag megszakítás nélkül a haláláig, vagyis kb. 50 éven át tartott? Wesley (nálunk a "vezli" ejtésmód a gyakoribb, bár "veszli"-nek is ejtik) egy anglikán lelkészházaspár 15. gyermekeként született meg házuk kigyulladása és erős akaratú szüleinek kibékülése után. Nagyapja és dédapja is puritán lelkész volt. A puritánok ugyanakkor lelki elődei is voltak, s részben alighanem az ő több évszázados kitartó és komoly munkájuk gyümölcsét aratta le. Anyja, Zsuzsanna a nonkonformisták Páljának nevezett dr. Samuel Annesley 25. gyermeke volt, de 13 éves korában teológiai meggondolásból elhagyta szüleinek szigorú kálvinizmusát, és az anglikán egyház kötelékébe lépett. Naponta 6 órán át oktatta gyermekeit, és férje távollétében 200 gyülekezeti tagnak tartott imaórákat a konyhájukban. Mihelyt a Wesley gyerekek elérték az egyéves kort, megtanulták, hogy féljenek a vesszőtől, és csak titokban, csendben hullassák könnyeiket. "Először is le kell győzni az akaratot, és ki kell fejleszteni az engedelmesség iránti készséget - írja Zsuzsanna. - Ha egy gyermek magatartását korrigálni kell, akkor le kell győzni akaratát, és ez nem nehéz, ha nem vált makaccsá a túlzott engedékenység következtében. Ha azután a gyermek akaratosságát megtörtük, és az megtanulta tisztelni és félni szüleit, akkor más sok balgasága, gyermekessége felett szemet hunyhatunk." Lehet, hogy ez a módszer hozzájárult Károly másoktól való túlzott függéséhez, de bátyját, Jánost nem tette gyenge akaratúvá - kevés ember tudta nála jobban elfogadtatni akaratát másokkal, sokszor a metodisták egész konferenciájával is. A szülők hamar észrevették, hogy Jánosban valami különös lakik. "János semmit sem tesz anélkül - még elhamarkodottan sem -, hogy azt meg ne tudná indokolni" - írta apja. Hatéves korában az epworthi gyülekezet tagjai - akik állandóan hadakoztak a lelkész apával - felgyújtották a paplakot, amely teljesen leégett. János hajszál híján ott veszett, s anyja ettől kezdve "tűzből kikapott üszöknek" nevezte őt (Zak 3,2) - innen az egyetlen magyar nyelvű Wesley-életrajz címe (Garth Lean, 1964).