Elemek megjelenítése címkék szerint: B

Ez az igehirdetés talán az 1960-as vagy 70-es években hangzott el. Szó van benne arról is, hogy az imádkozás nélkülözhetetlen egy hívő ember életében, ezen a területen is további növekedésre van szükség, mert szinte alig vannak megtapasztalásaink Istennel az imádkozás során.

„Az imádkozás gondolatával foglalkozunk most ez alkalommal testvéreim. Imádkozással, amely terület olyan parlagon hagyott, olyan kiaknázatlan, amely terület egy olyan valami, amelyen ha keresztül halad az ember, az unalom örvényébe sodródik és ez a valóság. A Szentírásból  egynehány helyet olvastam föl, bár száz meg száz ehhez hasonló gondolatot találunk ott, amikor az imádkozókról úgy beszél a Szentírás, mint akik imádkoznak ugyan, de nem tapasztalják meg annak meghallgattatását. Itt ez egynehány bibliai hely arról számol be, hogy oka van annak, hogy nincs meghallgatva az imádkozás. Minden esetben amint figyeltétek, az csendült ki az igéből, hogy az ima meg nem hallgatása, bűn miatt van.”

Ez az igehirdetés talán valamikor az 1960-as években hangozhatott el. Ebben egy nagyon szemléletes tanítást hallhatunk a Szent Szellemmel való betöltekezés fontosságáról, valamint arról, hogy az újjászületés után Isten milyen munkát kezd el végezni az ő gyermekei belső életében.

„Testvéreim! Amikor Jézus az ő vérére gondol és rámutat a borra, akkor azt mondja, ez az én vérem. Testvérek! Nagyon boldog lehet a mi szívünk, ha tovább látunk mindezeknél és magát a lényeget, magát a valóságot tudjuk szemlélni. Új bort, új tömlőbe kell önteni, mert ha régi tömlőbe, ó tömlőbe öntjük, az új bor szétszakítja azt, tönkre teszi. Most menjünk vissza egész közelre! Mi hát ez az új bor? Ahogy mi szoktuk mondani, az új bor legifjabb kora, a must és ezt új tömlőbe kell tölteni, mert az ó tömlőt szétszakítja.”

 Digitálisan javított:

2016 őszén Székesfehérváron több gyülekezet összefogásával került megrendezésre egy olyan összejövetel, amelyen többek között látássérültek is hozzá juthattak egy Megavoice nevű készülékhez, amely a hangos Bibliát is tartalmazza. Ezen az összejövetelen készült ez a riport, ami a Magyar Evangéliumi Rádióban hangzott el.

Ebben a bizonyságtételben egy valódi csodáról hallhatunk, egy olyan ember megtéréséről, akinek a múltja és börtönben eltöltött évei miatt szinte semmi esélye nem volt arra, hogy vissza illeszkedjen a társadalomba. Vannak akik azt mondják, hogy pont egy ilyen embernek van szüksége megtérésre, mások szerint pedig pont egy ilyen ember képtelen a megtérésre, ezzel szemben viszont azt látjuk, hogy erre a csodára minden bűnösnek szüksége van, gazdagnak és szegénynek egyaránt, hiszen mindnyájan vétkeztünk és szűkölködünk Isten dicsősége nélkül.

Tudjuk a Bibliából, hogy hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, aki Isten elé járul, annak hinnie kell hogy ő létezik és ő megjutalmazza azokat, akik őt keresik (Zsidókhoz 11,6). Minden korszak szentjei tudták ezt az igazságot, így hát nekünk is tudnunk kell, még pedig úgy ahogyan ezt az előttünk élő szentek is tudták, kinyilatkoztatás és megtapasztalás által. Fontos tudni, hogy a bennünk lévő isteni hit nem egy mechanikusan működtethető törvényszerűség, hanem az Istennel való közösségből létre jött szellemi valóság. Ebből az öt részes tanításból is inspirációt kaphatunk a Szent Szellemtől, hogy a hittel kapcsolatos igazságokat az eddigieknél jobban érthessük.

Péter bácsi a soproni baptista gyülekezet tagja, élete tele van bizonyságokkal, az Istennel átélt megtapasztalásokkal, a két részes beszélgetésben ezekből osztja meg velünk azokat, melyeket ő a legfontosabbnak tart. Az ő élete is azt üzeni mindenkinek aki még nem született újjá, hogy Jézus Krisztussal ma is lehet találkozni és ez a találkozás, örökre szóló változást hoz létre az ember életében. „Azt, ami kezdettől fogva volt, aminek fül – és szemtanúi voltunk, amit szemléltünk és kezünk kitapogatott az élet Igéjéből, – mert láthatóvá lett az élet, s mi szemlélői is voltunk, tanúságot is teszünk róla, hirdetjük is nektek, mint az örökéletet, mely az Atya felé fordulva volt, de nekünk láthatóvá lett, – szóval, ami szemünk előtt áll és fülünkbe hangzik, azt hirdetjük nektek is, hogy ti is közösségben lehessetek velünk. Mi magunk pedig az Atyával vagyunk közösségben, valamint Fiával, a Krisztus Jézussal.” (1János 1,1-3 a Csia fordítás szerint)

1. rész

Észreveszed, hogy az utolsó napokban élünk- napokban, amelyeket Pál „nehéz időknek” nevezett a Timótheushoz írt II. levelében.

Mint hívőket Isten megbízott minket egy óriási felelősséggel. Mi vagyunk az „arató generáció” akiknek vissza kell követelnie mind a gonosz gazdagságát, ami félre van téve az igaz számára. (Péld.  13:22) a gazdagságot, ami szükséges ahhoz, hogy befejezzük Isten megváltási tervét azáltal, hogy elvisszük az evangéliumot minden nemzethez.

Ahhoz, hogy ezt megtegyük, nekünk ugyanígy kell működnünk, ahogy Isten –az Ő erejével, az Ő kenetével, az Ő szeretetével és azáltal, hogy szóljuk az Ő Igéjét.

Az alábbi történet arról szól, hogy Isten milyen hatalmas dolgokat képes cselekedni egy fekete bőrű ember életében. Története bátorító lehet mindannyiunk számára.