Isten mindannyiunk számára kijelölt egy pályát, amelyet be kell futnunk itt a Földön. Nem szabad a többi keresztényhez hasonlítgatnunk magunkat, hiszen Isten mindegyikünknek más-más feladatot adott, mindenkinek a saját pályáját kell befutnia, továbbá ki kell futnunk Babilonból és be kell futnunk Isten királyságába. Ez a futás nem a szellemünkben történik, hiszen az már része Isten királyságának ha újjászülettünk, hanem a lelkünkben történik, még pedig az elménk folyamatos megújítása által. Bátoritásul szolgál a minket körülvevő tanúk fellege is, közülük a legkiemelkedőbb és a legnagyobb példa Jézus Krisztus, aki értünk halt meg a kereszten és értünk támadt fel a halálból. „Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.” Zsidókhoz írt levél 12,1-3 Ez az igehirdetés 2012 április 1-én hangzott el a soproni baptista gyülekezetben.