Ez a tanítás inkább egy jellemzés a mostani korszakról amelyben élünk, természetesen a teljesség igénye nélkül. Szintén az Aratás Gyülekezet őrbottyáni táborozásakor hangzott el. A tanítás lényege, hogy most már egyértelműen egy új korszakban élünk, amely különbözik például az 1990-es évektől, amikor Magyarországon is volt egy viszonylagos ébredés. Mára már ennek a korszaknak rég vége van. Ez a mostani korszak egyszerre hordozza magában a rosszat és a jót egyaránt. Rossz lesz azoknak, akik csupán felületesen próbálják megélni az Úrral való közösségüket, viszont jó és dicsőséges lesz azoknak, akik szoros kapcsolatot ápolnak Istennel és igyekeznek hozzá mind inkább közelebb húzódni a saját személyes életükben. Ezért ma is igaz az az állítás, hogy Isten nem felekezetekben, hanem emberekben gondolkodik, olyanokban, akikből felépítheti az ő egyházát.