Elemek megjelenítése címkék szerint: Z

Zac Poonentől már több írás is olvasható a honlapon, most tíz olyan írást teszünk közzé, melyek nem rég lettek magyarra fordítva. Ezeket az írásokat most egybe szerkesztve adjuk közre, de ha valaki egyenként szeretné őket elolvasni, akkor megtalálja a www.keskenyut.wordpress.com oldalon. Ezek az írások egyébként rendkívül időszerűek és nem csak tanító jellegűek, hanem nagyon prófétikusak is.

Két típusa van a hívőknek: azok, akik Isten áldását és azok, akik Isten jóváhagyását keresik. A kettő között egy világ a különbség. A Jel. 7:9-14-ben a hívők nagy sokaságáról olvashatunk – olyan nagy, hogy az meg sem számlálható. A bizonyságuk az, hogy az „üdvösségük az Ő Istenüké” (10. vers), akik „megmosták a ruháikat és megfehérítették a Bárány vérében” (14. vers); más szavakkal: Isten megáldotta őket. Ez kétségtelenül jó dolog, de óriási különbség van az említett hívők két csoportjának bizonyságtétele között. A Jel. 14:1-5-ben olvashatunk ott egy kis csoportról, ami megszámlálható. A 144 000 valójában egy kis szám, ha figyelembe vesszük, hogy ők a földön élt emberek milliárdjaiból vannak kiválasztva. A bizonyságtételük az, hogy „követték Jézust bárhová ment”, „nem volt álnokság a szájukban”, és „nem fertőztették meg magukat asszonnyal” (akit a Jel. 17. említ – Babilon és az ő lányai). Vagy más szavakkal, ők Isten kedvében jártak.

Amikor Jézus - az idők kezdete óta - az Atyával együtt a mennyben volt, neki soha sem kellett megtagadnia a saját akaratát, mert a saját akarata azonos volt az Atya akaratával. Amikor azonban testet öltve eljött a földre, az Ő teste is rendelkezett saját akarattal, ami minden szempontot tekintve szöges ellentétben állt az Atya akaratával. Egyetlen mód volt rá, hogy Jézus az Atya akaratát cselekedje, ha folyamatosan megtagadja a saját akaratát. Ez volt az a kereszt, amit Jézus az egész földi élete során hordozott, a saját akaratának keresztre feszítése. Ő arra kér minket, hogy hordozzuk mi is a keresztet minden nap, ha követni akarjuk Őt.

Most az egész föld a Sátánt imádja. Ez az, amit a Sátán kezdettől fogva akart. Az Ézsaiás 14.14-ben azt olvassuk, hogy Lucifer olyan akart lenni, mint Isten. Isten sok csodálatos ajándékot adott Lucifernek: bölcsességet, szépséget, ügyességet és természetfeletti ajándékokat. Mit akart még ezen felül? Azt akarta, hogy úgy imádják, mint Istent, és ezért gonosszá vált.

Ha az emberek imádatát keresed, emlékezz arra, hogy te is ugyanarra vágysz, mint a Sátán. Az emberek imádatának keresése sátáni dolog. A Sátán elérte, hogy az egész világ imádja őt. Ma is látjuk ennek jeleit, de később még nyilvánvalóbbá fog válni az Antikrisztus imádatában.

Az elmúlt évszázadok során sok őszinte keresztyén törekedett a szentségre és a bűn feletti győzelemre, hordozva a keresztet és megtagadva magát. Gyakran azonban egy ilyenfajta keresztyén életet csak „nehéz gyötrődésnek” találtak és nem dicsőségesnek, amiről a Biblia beszél. A sikertelenségük oka az, hogy nem értették meg azt a hitéletet, amiről az Újszövetség beszél. A szentséget az ószövetségi alapelvek szerint keresték és nem éltek azzal, amit Isten ad számukra.

Sajnálatos módon olyan napokat élünk, amikor a legtöbb hívő azt gondolja, hogy valaki akkor szellemi, ha jó „ceremónia-mester”, aki jól tud levezetni összejöveteleket, aki sok viccel szórakoztatja az embereket és ékesszólóan is prédikál.
Az igehirdetőket ma sajnos az ajándékaikért tisztelik és nem a Krisztushoz hasonló életük gyümölcseiért. Ez annak ellenére így van, hogy Jézus világosan tanított arról, hogy a hamis prófétákat a jellemük isteni gyümölcseinek hiányáról lehet felismerni (Máté 7.15-20).

Jézus azt is mondta, hogy az ítélet napján sokan állnak majd Őelőtte és azt mondják, hogy az Ő nevében prófétáltak és sok csodát tettek, de Ő azt fogja válaszolni, hogy soha sem ismerte őket. (Máté 7.22-23). Ők „Úrnak” hívják Jézust és természetfeletti erővel rendelkeznek, azonban bűn van az életükben. Ez világosan mutatja nekünk, hogy a sok „keresztyén” tevékenység és a szellemi ajándékok működése nem tesz valakit szellemivé.

Az Indiában elkezdett munkánk legelején eldöntöttük, hogy a szolgálatunkban minden tekintetben az Újszövetségben látható mintát szeretnénk követni – és nem azt, amit a körülöttünk lévő gyülekezetekben látunk.
Az első században az Úr apostolokat, prófétákat, evangélistákat, pásztorokat és tanítókat használt az egyháza építésére(Ef. 4.11). Azért imádkoztunk, hogy mindezek a szolgálatok álljanak rendelkezésre Indiában az egyház építésére a mi napjainkban is.

Jézus megparancsolta a tanítványainak, hogy "menjenek el az egész világra és hirdessék az evangéliumot minden teremtésnek" (Márk 16.15). Megparancsolta viszont nekik azt is, hogy "menjetek el és tegyetek tanítványokká minden népeket" (Máté 28.19). Ez a két parancsolat együtt jelenti a ’nagy megbízatást’! Csak ezen megbízatás körültekintő figyelembevétele és az annak való engedelmesség által tudjuk felismerni és betölteni Isten teljes akaratát.

Az emberek hasonlítanak a nyájra és a nyáj hajlamos a sokaságot követni, anélkül, hogy bármit is kérdezne. Jézus azonban eljött és arra tanított bennünket, hogy mindent vizsgáljunk meg Isten igéje alapján. A farizeusok nagyra értékelték az emberi hagyományokat Jézus azonban Isten igéjét. Az embernek minden – Isten szájából származó – igével élnie kell. (Máté 4.4).

Jézus folyamatos küzdelmet vívott a farizeusokkal Isten igéje alapján, hosszú időn keresztül állandóan hadakozva az emberi hagyományok ellen. Az egyházban ugyanezt a csatát vívjuk ma.

A Dániel 11.32-ben azt olvassuk, hogy azok, akik az antikrisztus szellemének befolyása alatt állnak sima (hízelgő) beszédet szólnak, hogy magukhoz vonzzák az embereket. Minden hamis próféta félreismerhetetlen jellemzője a történelemben a hízelgés. Ugyanakkor fontos félreismerhetetlen jellemzője minden igaz prófétának az intés, a feddés.

A hamis próféták azért hízelegnek az embereknek, hogy megnyerjék őket a csoportjuk számára vagy hogy bevigyék őket a saját királyságukba, vagy hogy tiszteletet vagy pénzt kapjanak, stb. Sok hamis próféta kitartóan munkálkodik, hogy jó kapcsolatot tartson fenn az emberekkel annak érdekében, hogy személyes befolyása alatt tartsa őket. Az ő leveleik nem fognak tartalmazni semmiféle intő vagy helyreigazító szót.