„Fogjátok meg erősen a bolond fickót!” - kiáltotta valaki. A repülőgép ajtaját már kinyitották és én lerohantam a lépcsőn a New York-i repülőtérre. 1955. január 4.-e volt, és a hideg szél belemart arcomba és fülembe. Csak néhány órával ezelőtt hozott apám a repülőgépre. Lázadó és elkeseredett puerto-rico-i voltam. A pilóta gondjaira bíztak, lelkére kötvén, hogy tartson a gépen, amíg Frank fivérem át nem vesz. De amint kinyílt az ajtó, elsőként siklottam ki és átszáguldottam a kifutópályán. Hárman rohantak rám és az ajtó melletti vaslánchoz szorítottak. A jeges szél átfujt vékony trópusi ruhámon, amíg megpróbáltam kiszabadulni. Egy kapus elkapta a karomat, és a másik három visszatért foglalatosságához. Számomra játéknak tűnt az egész, s fintorogva néztem a kapus képébe.