„A „megigazulás megvallása” nem tekinthető csodaszernek, amellyel bűnösen is megigazulásba, haraggal teli állapotban is békességbe „semmirekellő” életmóddal anyagi áldásba „vallhatja bele” magát a hívő. A megvallás szerepe az, hogy a hívő megerősítse a hitét, nem pedig az, hogy a mulasztások, vétkek, bűnök tagadására szolgáló védekező hárító mechanizmusunk tárgya legyen… Szét kell választani az üdvösségkor lévő bűnbocsánat, engesztelés, megváltás, megigazulás állapotát, amely az üdvözítő hit munkáját jellemzi, illetve a hit útját átható megigazulás cselekedeteit és eközben elkövetett bűnök szerepét és annak helyreállító útját… Amikor a bűn miatt érzékeny az illető személy lelkiismerete, akkor nem lehet apellálni a folytonos megigazulás pozíciójára, mert erre az esetre más szellemi utat épített ki Isten a helyreállításhoz…”