Mikor 14 évvel ezelőtt Kothgarban imádkoztam, szemem akkor nyílott meg először a mennyei látásra. Mindent olyan elevenen láttam, hogy azt hittem meghaltam és lelkem bement a mennyei dicsőségbe. A későbbi években ezek a látomások mindig újra gazdagították életemet. Szándékosan nem tudom előidézni őket, hanem csakis amikor imádkozom vagy elgondolkozom, szellemi szemem megnyílik – havonként olykor nyolcszor vagy tízszer is –, úgy hogy belátok az égbe, és egy vagy két órán át Jézus Krisztussal együtt járok a mennyei dicsőségben ahol angyalokkal és szellemi lényekkel beszélgetek. Kérdéseimre kapott válaszaik sok anyagot adtak már eddig megjelent könyveimhez. Ennek a szellemi közösségnek kimondhatatlan gyönyörűsége kívánatossá tette számomra azt az időt, amikor majd végleg beléphetek a megváltottak gyönyörűséges közösségébe.