csütörtök, 01 január 2009 00:00

T. L. Osborn: Hét megváltói név

Dr. Scofield azt Írja az ő nevét viselő Biblia 6. és 7. oldalain (Lásd a megváltói nevekről szóló lábjegyzeteit.), hogy a Jahve az Istenség megváltói neve és az "Önmagában létező, Önmagát kijelentő" Istenre utal.

Ez a hét megváltói név - írja, "Istennek önmagáról szóló folyamatos és egyre inkább kiteljesedő kijelentésére mutat". Később így folytatja: "A népéhez fűződő megváltói kapcsolatában Jahve hét összetett néven mutatkozik be, amelyek úgy jelentik ki Őt, mint aki betölti az emberiség minden szükségét."

Mivel ezek a nevek azt jelentik ki számunkra, hogy Isten megváltói kapcsolatba lépett velünk, mindnyájuknak arra a Golgotára kell mutatniuk, ahol a megváltásunk megtörtént. Az egyes nevek által kijelentett áldásoknak a megváltás során kellett realizálódniuk. A Szentírás erről világosan tanít.

Ez a hét megváltói név a következő:

Jahve Samma: 'az Úr ott van, illetve jelen van', ami azt a megváltásból fakadó privilégiumot fejezi ki számunkra, hogy élvezhetjük Annak jelenlétét, aki így szól: Íme, én veletek nagyok a világ végezetéig.

Hogy ez az áldás benne foglaltatik a megváltásban, az a tény bizonyítja, hogy közelvalókká lettünk Krisztus vére által.

Jahve Salom: 'az Úr a békességünk', azt a megváltásból fakadó előjogot jelenti ki számunkra, hogy részesülhetünk Isten békességéből. Ennek megfelelően Jézus így szól: Az én békességemet adom néktek: Ez az áldás is benne van a megváltásban, hiszen a békességünknek büntetése rajta van', hiszen Ő szerzett békességet az Ő keresztjének vére által.

Jahve Rói: 'az Úr a pásztorom'. Jézus lett a pásztorunk, amikor életét adta a juhokért: ezért ez az előjogunk is benne foglaltatik a megváltásban.

Jahve Jíre: 'az Úr gondoskodik' áldozatról és Krisztus volt az az áldozat, aki megszerezte teljes megváltatásunkat.

Jahve Nisszi: 'az Úr a lobogónk' vagy győztesünk vagy kapitányunk.  Amikor Krisztus a kereszt által diadalmaskodott a fejedelemségek és hatalmasságok fölött, akkor szerezte meg számunkra helyettesítőnkként azt a megváltási előjogot, hogy elmondhatjuk: Hála legyen Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!

Jahve Cidkénú: 'az Úr az igazságosságunk.'  Jézus lett a mi igazságosságunk, amikor elhordozta a bűneinket a kereszten; ezért abban a kiváltságban van részünk, hogy megkaphattuk az igazságosság ajándékának  megváltásból fakadó áldását.

Jahve Rófe: 'Én vagyok az Úr, a te Gyógyítód'; vagy: 'Én vagyok az Úr, aki meggyógyít téged.' Ezt a nevet azért kaptuk, hogy kijelentse számunkra azt a megváltásból fakadó előjogunkat, hogy átvehetjük azt a gyógyulást, amelyet Krisztus, a Helyettesítőnk szerzett meg számunkra. Ézsaiás a könyvének megváltásról szóló fejezetében kijelenti: Betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozta.

Nem véletlenül hagytam ezt a nevet, a Jahve Rófét utoljára. Rögtön azután, hogy Izrael népe átkelt a Vörös-tengeren, ami a megváltásunk előképe, Isten bevezette őket a gyógyulás szövetségébe. Ekkor jelentette ki magát Gyógyítónkként ezen a megváltói és szövetségi nevén, a Jahve Rófén keresztül: Én vagyok az Úr, aki meggyógyít téged. Ez nem csupán ígéret, ez egyben egy végzés és rendelet is.

Ennek a szövetségnek megfelelően kapjuk azt az utasítást Jakabtól, hogy gyógyuljunk meg a Krisztus nevében, és ez a pozitív rendelet, épp oly szent és érvényes a mai egyház számára is, mint akár az úrvacsorával, akár a vízkeresztséggel kapcsolatos rendeletek.

Minthogy a Jahve Rófe Isten egyik megváltói neve, amely a gyógyulás szövetségét pecsételi meg, ezért Krisztus most, miután felmagasztaltatott, nem adhatja alább gyógyítói küldetését, mint az összes többi megbízatását, amelyeket a többi megváltói nevei jelentenek ki.

Elképzelhető-e, hogy a megváltói neveiben kijelentett bármelyik áldását visszavonta volna ebből a jobb szövetségből, amely jobb ígéretek alapján köttetett?

Ézsaiás a következő kérdéssel kezdi a megváltásról szóló fejezetét: Ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karja kinek jelentetett ki? Ez a bizonyos beszéd azzal folytatódik, hogy Krisztus elhordozta a bűneinket és a betegségeinket is.

A kérdésre adott válasz a következő: csak azok hihettek ennek a beszédnek, akik hallották, hiszen a hit hallásból származik. Minthogy Jézus minden ember helyett meghalt, ezért nagyon is érdemes erről beszélni.

A megváltói fejezet 4. és 5. verseiben Ézsaiás úgy mutatja be Jézus szenvedéseit, mint aki helyettünk elviselte:

  • betegségeinket,
  • fájdalmainkat,
  • bűneinket,
  • vétkeinket, és megszerezte
  • békességünket,
  • gyógyulásunkat.

Szándékosan félre kellene magyaráznunk a Bibliát ahhoz, hogy kizárjuk magunkat ezeknek az áldásoknak bármelyikéből.

Máté a következőképpen interpretálja Ézsaiás próféta könyvének 53. fejezetét: Jézusról azt állítja, hogy meggyógyított minden beteget, azért, hogy betöltse Ézsaiás próféciáját: Ő vette el az erőtlenségeinket, és Ő hordozta a betegségeinket.  Szándékosan félre kellene magyaráznunk a Szentírást ahhoz, hogy kizárjuk magunkat a testi gyógyulás megváltásból fakadó áldásából.

Ha úgy volna, ahogy némelyek állítják, hogy Krisztus most, a felmagasztaltatása idején már kevésbé hajlandó egyetemlegesen meggyógyítani a betegeket, mint ahogy azt a megaláztatása idején tette, akkor azt kellene mondanunk, hogy megszegte az ígéretét - akkor viszont nem lehetne igaz, hogy Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Mivel a gyógyulás ígérete, amely mindenkinek szól, aki beteg, épp oly egyetemlegesen alkalmazható mint az üdvösség ígérete, amely minden bűnösnek szól, és mivel Jézus Krisztus áldozati halálában elhordozta a betegségeinket, épp úgy, mint ahogy elhordozta a bűneinket, ezért egyértelműen leszögezett ténynek számít a Szentírásban, hogy a betegeknek épp úgy joguk van meggyógyulni a testükben, mint ahogy a bűnösöknek joguk van meggyógyulniuk a szellemükben. Ha a testre nem terjedne ki a megváltás, akkor hogyan várhatnánk a feltámadást? Hogyan öltözhetne magára a romlandóság romolhatatlanságot, és a halandóság halhatatlanságot?

Ha Krisztus nem váltott meg minket a betegségből, akkor talán még a mennyben is ki leszünk szolgáltatva a betegségeknek — ha egyáltalán a feltámadás elképzelhető a megváltástól függetlenül?

 Az életünk azonban egyszerre szellemi és fizikai. Ezért nagyon is logikus, hogy a megváltás mind a szellemi, mind a fizikai szintre kiterjed. Ahogy dr. R. A. Torrey is Írja a Divine Healing (Isteni gyógyítás) című könyvében:

"Ahogy az ember a szellemi megváltás első zsengéjét is ebben az életben, tehát most veszi át, így van ez a fizikai megváltás első zsengéjével is, amely szintén most átvehető. Krisztus evangéliuma kiterjed nemcsak a szellem, hanem a test megváltására is. Jézus Krisztus megváltói halála nem csupán fizikai gyógyulást, hanem a testünk feltámadását, tökéletessé válását és megdicsőülését is megszerezte számunkra."

Bibliai hivatkozások:

    • Ezékiel 48:35
    • Máté ev. 28:20
    • Efézusi levél 2:13
    • Júdás levél 6, 23-24
    • János ev. 14:27
    • Ézsaiás 53:1-4,5
    • Kolosse 1:20
    • Zsoltárok 23:1
    • János ev. 10:11,15; 14:12-13; 3:16
    • 1Mózes 22:14
    • 2Mózes 17:15
    • Kolosse 2:15
    • 1Korintus 15:54, 57
    • Jeremiás 23:6
    • Róma levél 5:17
    • 2Mózes 15:26
    • Máté 8:16-17
    • Jakab 5:14
    • Zsidó levél 13:8
    • 1Péter 2:24

Részlet T. L. Osborn:
A betegek meggyógyulnak című könyvéből


 
Megjelent: 2053 alkalommal