Korunk egyik szembeötlő jellemzője az, hogy oly kevés hangnak van megkülönböztethető üzenete. Fájdalmas hiány van tekintéllyel bíró tiszta szóból a mostani időkre vonatkozóan… Miért van ez így? Talán nem azért, mert oly sokan, akiknek ez a szolgálat adatott, egy rendszernek váltak a részévé? Egy olyan rendszernek, amely az igehirdetőket szakmai alapokra helyezi, melynek hatása az, hogy az igehirdetést igény és ellátás dolgává teszi; hogy a felállított vallásos rendet és programot ellássa? Nem csak az igehirdetés területén, hanem az egész „Keresztyénség” szervezetében és tevékenységében, ahogyan az ma fennáll, egy rendszerbe van foglalva. Nincs szabadság és elfogulatlanság, hogy CSAK akkor szóljunk, amikor „az Úr szavának a terhe” van a prófétán, vagy amikor azt tudnánk mondani, „Az Úr keze rajtam volt.”