„Szükséges-e, hogy a kegyelem királyi székét figyelmetekbe ajánljam, nektek, kik az előtt várakoztok? Bizonyára az imádkozás oly boldogsággá lett már számotokra, oly létszükségleti dologgá, oly lényeges részét képezi életeteknek, hogy nyilván nincs szükség arra, hogy mint kötelességet állítsam elétek, vagy hogy mint kiváltságra, hívogassalak hozzá titeket. Mégis, ezt teszem, mert a Mester is háromszoros buzdítással intette erre tanítványait. „A hármas kötél nem hamar szakad el”. Ne vegyétek hát feleslegesnek ez igét. Hadd késztesselek titeket az állhatatos, változatos, állandóan fokozódó erősségű imádkozásra: Kérjetek! Keressetek! Zörgessetek! Ne szűnjetek meg kérni, míg nem kaptok; ne szűnjetek meg keresni, míg nem találtok; s ne hagyjátok abba a zörgetést, míg az ajtó meg nem nyittatik néktek.”