Jézus egy folyamatos - vele való - közösségre hívott el bennünket. Bizonyosak lehetünk a felől, hogy a maga részét – „veletek vagyok” – Ő be fogja tölteni, mert Ő hű és igaz. Kérdés, hogy mi hogyan állunk a magunk részével? Ha mindkét oldal rendben van, az jelent az ember számára egy olyan folyamatos Istennel való kapcsolatot, ami a bűnbeesés előtt Ádám esetében is működött: folyamatosan hallotta az Úr hangját. Később, de még az özönvíz előtti időben Énokh volt az, aki „kedves volt Istennek”, ezért az akkori gonosz világból Isten el is ragadta őt.