Ha szenvedésekről és megpróbáltatásokról beszélünk, valószínűleg a korok legnyomorultabb, legkétségbeesettebb és a legnagyobb csapásokkal sújtott hívőjére fogunk emlékezni. Ez az ember igazságos, hűséges, Istent szerető szolga volt, imádságra és dicsőítésre szánta életét, mégis mikor szomorúság és baj áradt rá, mint egy ateista, úgy beszélt. Szenvedésének csúcspontján így összegezte helyzetét: „Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra. Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet.” (Jób 9,16-17) Természetesen Jóbról beszélek. Mindent elvesztett, ami csak kedves volt számára; családját, egészségét, jó akaratát, vagyonát, reményét. Ez csak egyike volt a csüggedéssel teli siralmaknak ettől a szegény, szörnyű fájdalmakban jajgató embertől.