És oltárt építe Noé az Úrnak, és vőn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égőáldozattal az oltáron.És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem.Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek. (1Mózes 8:20-22)
Itt úgy olvashatjuk, hogy Noé miután megmentette az egész ökológiát a pusztulástól, hálából oltárt épített az Úrnak: égő áldozatot mutatott be Neki. Igen, égő áldozatot. Igen, a megmentett állatokból. Döbbenetes. Ez számomra arra enged következtetni, hogy Noé hitt a teremtő Istenben, aki képes mindent újra teremteni. Számára így volt lehetséges kifejezni a háláját megmenekülésükért, és ez a hála mint jó illat jutott fel Istenhez.
