Nehogy kincset kincsre halmozzatok a földön, ahol a moly és rozsda megemészti (tönkreteszi), ahol tolvajok betörnek (kiássák) és ellopják, hanem kincset kincsre az égben halmozzatok, ahol sem moly, sem rozsda nem teszi tönkre, ahol tolvajok nem ássák ki és nem lopják el, mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. (Mt 6:19-21 Vida ford.)
Egy héttel ezelőtt arról írtam, hogy értékrendváltás folyamatán kell keresztül mennünk. Mit kell ennek érdekében tenni, illetve mi Isten ránk vonatkozó ígérete. Ezenkívül hozzátettem, hogy a mai világot tekkintve milyen kihívást jelent hogy Istent helyezzük prioritásba.
Hatalmas korszakváltó döntés ez az emberi szívben, ám meggyőződésem, hogy a munka java csak ezután kezdődik, hiszen, a változás útján szilárdan meg is kell maradni.
Miután Urunk lett minden gyönyörűségünk, messze ragyogó ezüstünk, el kell kezdenünk a mennyeieken járatni eszünket (Kol 3:2), és mennyei kincseket gyűjteni.
Nem volt még olyan kor a világon, amikor ne nyomták volna meg a pánik gombot (félelem alapú programot) az emberek lelkében, gondolkodásában,ami arra sarkallta őket hogy önmagukat sanyargatva takarékoskodjanak.
Alapvetően nem azzal van gond hogy valaki a jövőre gondol, és bölcsen kezeli az anyagiakat. A gond a prioritással van, illetve azzal ahogy a jövőbe tekintünk.
