Egy faluban árvíz kezdődött, így hát mindenki megpróbált menekülni, ahogy tudott. Élt abban a faluban egy keresztény is, ő elkezdett imádkozni, hogy Isten küldjön neki segítséget.

Épp arra ment egy ember autóval, és szólt neki, hogy szívesen elviszi őt a faluból, de a keresztény erre csak annyit mondott:

- köszönöm, nem szükséges, majd Isten kiment innen.

Az autós tovább hajtott, a víz pedig egyre jobban áradt, már a házakat is elöntötte, egy idő után már csak csónakkal lehetett közlekedni, közben pedig a keresztény továbbra is segítségért imádkozott. Jött is arra egy ember csónakkal, és ezt mondta:

- Gyere keresztény, elviszlek a csónakommal!

- Köszönöm, nem szükséges, engem majd Isten kiment innen.

A csónakos tovább ment, a víz szintje pedig egy idő múlva olyan magasra emelkedett, hogy a kereszténynek föl kellett mennie házának legfelső szintjére, majd végül ki kellett másznia a háztetőre. Ekkor már kétségbeesetten imádkozott Istenhez, hogy segítsen neki. Épp arra ment egy helikopter. A pilóta jelzett neki, hogy szívesen felveszi őt, de ő erre is csak annyit mondott, hogy:

- köszönöm, nem szükséges, majd engem Isten kiment innen.

A helikopter elment, a víz tovább emelkedett, míg végül a keresztény megfulladt. Amikor megérkezett a Mennybe az Úr trónja elé, felháborodva ezt mondta: - Uram, én imádkoztam, de te nem küldtél segítséget!

- Fiam, én rögtön meghallgattam az imádat, mert küldtem hozzád egy autóst, aztán egy csónakost, majd egy helikopterest is. Mit vártál, hogy majd személyesen én megyek érted?