„A keresztyén magányossága az Istennel való járásának a következménye egy istentelen világban. Az Istennel való járása gyakran eltávolítja őt a világi módon gondolkodó „jó keresztények” közösségétől is. Isten által vezérelt ösztöne hozzá hasonló emberek társaságáért kiált, akik képesek megérteni a magányosságát, és a Krisztustól átitatott szeretetéből származó törekvéseit. A baráti körében kevesen vannak, akikkel meg tudja osztani mély megtapasztalásait, ezért magányosan kell járnia az útját.”