Tóth Péter engedélyével, egy nagyon tanulságos írást olvashatunk itt az istenkeresőn, édesapjáról, Tóth Kálmán baptista prédikátorról, akinek bőven kijutott a kommunista korszak nehézségeiből is. Az ő élete is bizonyítja, hogy mennyire igaz az ige, „akikre nem volt méltó a világ” (Zsid. 11,38). Hogy élete során mennyire kereste Isten jelenlétét, azt jól példázza az életrajzból ez az idézet: „…reggel 6 órakor jelentkeznie kellett a munkahelyén, késő este vágott neki a visszaútnak. De szíve tele volt dicsőítéssel, hálával, ezért az út mentén letérdelt a jegenyesor egyik fájának árnyékában. Imádta Istent, aki Jézust váltságul adta érte, és elmondása alapján egyszer csak azt vette észre, hogy a fák már nem felfelé állnak, majd eltűnnek, és ő Isten trónja előtt térdelve imádkozik!”