3. rész: Organikus természet

Az „organikus” első meghatározása: “Élő dolgoknak: a kapcsolódása valamihez, származása valamiből, vagy élő dolgok jellegzetessége.” Amikor az Újszövetség érvényre jut, akkor minden az Isteni élet alapján áll. János bizonyságot tesz róla, hogy “… örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” Mivel az Újszövetség Krisztusban és Krisztusból van, ezért minden, ami ezzel a szövetséggel kapcsolatban van az élő és életet adó. Annak földi kiformálódásában az felgyorsít és átalakít mindent, amit a feltámadt élet erejével megérint. A halál mindenhol le van győzve, ahol az Újszövetség működik. Ezért annak a végső próbája, hogy valami az Újszövetségben vagy abból van-e az, hogy az „élő” vagy sem. Semmi sem lehet szellemileg élő, ami kívül van az Újszövetségen; és semmi, ami az Újszövetségben van vagy abból való, az nem lehet szellemileg halott. Emiatt az Újszövetség lényegét tekintve a legmagasabb értelemben “organikus”.