Amikor Jézus - az idők kezdete óta - az Atyával együtt a mennyben volt, neki soha sem kellett megtagadnia a saját akaratát, mert a saját akarata azonos volt az Atya akaratával. Amikor azonban testet öltve eljött a földre, az Ő teste is rendelkezett saját akarattal, ami minden szempontot tekintve szöges ellentétben állt az Atya akaratával. Egyetlen mód volt rá, hogy Jézus az Atya akaratát cselekedje, ha folyamatosan megtagadja a saját akaratát. Ez volt az a kereszt, amit Jézus az egész földi élete során hordozott, a saját akaratának keresztre feszítése. Ő arra kér minket, hogy hordozzuk mi is a keresztet minden nap, ha követni akarjuk Őt.