A szívünk mélyén rengeteg mindenhez ragaszkodunk, többek között ahhoz is, hogy ehhez a ragaszkodáshoz jogunk, szabadságunk van. Szeretjük jogainkat, szeretjük privilégiumainkat, miközben Istentől egyre távolabb vetődünk, mert imádatunk tárgyai uralnak minket. Vajon fog jönni szózat a mennyből, hogy megálljt parancsoljon nekünk? Természetesen nem. Mi az egészből csak azt fogjuk érzékelni, (ha érzékeljük) hogy Isten Szelleme intelligensen tovább áll, mert azzal a bálvánnyal, vargabetűvel nincs „gyomra” közösséget vállalni. Ugyanakkor mindaz a fájdalom, kín és ürességérzet ott marad, minden, ami miatt az emberi szív meghozta döntését. Ezért mondja az írás:
Megsokasodnak fájdalmaik, akik más isten után sietnek (Zsolt 16:4 Károli ford.)
