Az előző részben arról volt szó, hogy Isten már mindennel megajándékozott minket ami az életre és a kegyességre való, ezért ne a kívánságainkban, hanem az ígéretekben akarjunk élni, amelyeket az Úr azért adott nekünk, hogy azok által isteni természet részeseivé legyünk. A második részben arról hallhatunk, hogy ez az isteni természet miként jön létre bennünk, mi közben a Szent Szellem Jézushoz hasonlóan minket is kivisz a pusztába vagyis olyan körülmények közé helyez, amelyek cáfolják az Istentől kapott ígéretek valóságát és beteljesedését. Ezt jelképezi Izrael negyven éves pusztai vándorlása is.

„Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az ÚR a pusztában negyven éven át, hogy megsanyargatva és próbára téve téged megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem? Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az ÚR szájából származik.”

5Mózes 8,2-3

Ez az igehirdetés 2015 július 18-án hangzott el Budapesten, az Aratás Gyülekezetben.