Ha egy hívő enged a hétköznapok nehézségei által okozott szorításnak, átadja magát a hitetlenségnek és a félelemnek vagy pedig nem akar foglalkozni Isten aktuális kinyilatkoztatásaival vagyis pszichikaivá válik, akkor előbb-utóbb elhomályosodik előtte a természetfeletti világ, a mennyei dolgok és Isten királysága. A Biblia ezt az állapotot alvásnak nevezi. A tíz szűz példázatából megtudhatjuk, hogy ez az alvás nagyon veszedelmes, mert amikor Isten valamilyen sorsdöntő dolgot akar cselekedni az egyházban vagy a világban és elhangzik a kiáltás „ímhol jő a vőlegény, jöjjetek elébe”, akkor hirtelen történik a felébredés és akik eddig nem gyűjtöttek olajat a lámpásukba vagyis nem keresték az Istennel való közösséget, azok nem lesznek képesek belépni Isten aktuális tervébe vagyis nem fogják tudni átvenni a számukra elkészített áldásokat. Ekkor sírni fognak azok akiket Isten elutasított, sírni fognak bűneik és állapotuk miatt, de ez a sírás nem őszinte és nem vezet el a megtérésre, hanem szentségtelen sírás, mivel akkor kellett volna keresniük a megtérésre való lehetőséget, amikor ennek meg volt az ideje számukra.

„Utólag megjött a többi szűz is és így szólt: Uram, uram, nyisd meg nékünk!

De az így felelt nékik: Bizony azt mondom nektek, nem ismerlek titeket.

Ébren legyetek hát, mert sem a napot, sem az órát nem ismeritek!” (Máté 25,11-13 Csia fordítás)