Ez volt az első pünkösdi összejövetel, ahol voltam. Nem tudom, mit vártam; de azt igen, hogy féltem. Ez a félelem azonban hamarosan eltűnt. Az összejövetel teljesen megváltoztatott. Első alkalommal értettem meg, hogy mit jelent a Szellem keresztség – az embert egy bensőséges, állandó kapcsolatba hozza Jézus Krisztussal. Szerintem a legnagyobb problémám az erő volt, – erő a szolgálatra! Természetesen erő is volt ott! A Szellem ajándékai megnyilvánultak. A hangsúly azonban nem ezeken volt, akármennyire is drágák és fontosak is ezek! A hangsúly Jézuson volt. Ő volt a középpont. Az emberek Őt keresték. Ujjongtak az I jelenlétében. Szerették és imádták Őt. Mindez éhessé tett engem. Szívemben azt gondoltam: „Éveken át itt volt ez a hely – és én nem tudtam róla!” Ez egy más világ volt – egy kimondhatatlanul csodálatos, mennyei világ!