Október elején indult el az a bibliaiskola, amely a héber Írások rejtelmeibe hivatott bevezetni az érdeklődőket. Az előadásokat Raj Tamás, az ismert főrabbi és meghívott vendégei tartják. Az esemény különlegessége, hogy a hallgatók között szép számmal akadnak különböző keresztény felekezetekből érkezett érdeklődők is, akik a sok áttételes olvasmány után, autentikus forrásból is szeretnék megismerni az Ószövetség rabbinikus bibliaértelmezéseit. Az előadások értelemszerűen nem keresztény szemszögből közelítik meg a héber írások tartalmát, ennek ellenére bőven nyújtanak tanulni és okulni valót a téma iránt érdeklődőknek. Az alábbiakban bepillantásképpen a bibliaiskola első óráinak vázlatából adunk közre néhány szemelvényt. Az estek rendezője a Makkabi Kiadó. Érdeklődni lehet a 267-8502-ös telefonszámon.

Szeretnénk, ha a héber Bibliát és annak tanításait hallgatóink jobban megértenék és megszeretnék. Reméljük azt is, hogy felkelthetjük az érdeklődést a bibliai héber nyelv szépségei iránt. Az immár klasszikus új-héber költészet egyik legnagyobb alakja, Hájim Nahman Bialik ugyanis joggal vélte úgy, hogy aki a zsidó Szentírást csak fordításból ismeri, az olyan, mintha tulajdon édesanyját egy fátylon keresztül csókolná meg... 

"Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Mindenható Istenként jelentem meg, ám JHVH nevemmel nem váltam ismertté számukra" - így nyilatkozik meg Isten Mózes előtt, amikor az egyiptomi szolgaságból való kiszabadítás történelmi feladatával bízza meg őt. Ahhoz azonban, hogy ennek a híres mondatnak a jelentését feltárjuk, a négy héber betű magyarázatát is meg kell lelnünk. Az itt szereplő négybetűs istennév (görög eredetű tudományos szóval a tetra-grammaton ) értelmezése, noha szinte könyvtárnyi irodalma van, a kabbalában és a bibliatudományban egyaránt számos eltérő véleményt váltott ki, és azt mindmáig a legnagyobb titok övezi. Nem véletlen, hogy a korai görög fordítás, a Septuaginta megtartotta eredeti alakját, csupán betűit írta át, ahogyan azt az imént mi is tettük.

Isten - a Bibliából tudjuk - az ősapáknak ígérte a későbbi Izrael országát, s ők töretlenül bíztak ebben az ígéretben, noha ők ma guk egy talpalatnyi földet sem birtokoltak belőle. (Ábrahámnak még felesége sírhelyét is kemény pénzen kellett megvásárolnia.) Az ígéretet több száz év múltán, Mózes valósíthatta volna meg, ő azonban csalódottságának adott hangot, s erre szól válaszként az általunk idézett mondat. A JHVH egy olyan új fogalmat fejez ki, amely éppen ekkor keletkezett, s amelyben nem részesülhettek a bibliai ősapák: a történelmi ígéretet megvalósító, irgalmas és jóságos, az emberi történelmen uralkodó Örökkévaló fogalmát.

Az új fogalomhoz azonban szó is kellett, amely eladdig ismeretlen volt a héber szótárban. (Voltaképpen mindmáig hiányzik a héber nyelvben az örökkévaló szava.) Ezért mesterségesen alkották meg ezt az új szót Istenre. Három szót írtak egymás alá, s ezek betűit összevonták. (Mi ezt fonetikus átírásban tesszük.)