Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kívánok a földön. Elfogyott bár húsom, és szívem, szívem kősziklája, és osztályrészem (örökségem) Isten örökké. (Zsolt 73:25-26 IMIT ford.)
Az eredeti héber gondolkodás szerint mi nem csak bizonyos javakat, vagy reménységet öröklünk a jövőnkre nézve, hanem az Urat magát is. Az örökösödés az ókori Izraelben, megegyezett a mostani gyakorlattal, miszerint, a vagyont az örökös csak az örökhagyó halálakor kapja meg. Mindennek alapján, a zsoltárírók valami egészen értelmetlen, lehetetlen, sőt botrányos dolgot állítanak, hogy az Úr az ő örökségük. Ezek szerint magát az Urat kapják meg az Úr halálát követően?
Mind ezek Prófétai gondolatok, amik Jézus Krisztusról beszélnek, aki ezt az első hallásra képtelenségnek tűnő dolgot véghezvitte a Golgotán. Krisztus számunkra örökhagyó, és maga az örökség is.
