Az alapoktól építkezni óriási kihívás; következetességet, kitartást követel meg. Sokan azért adják fel a hívő életüket, mert nem foglalkoznak a benső emberükkel, nem törődnek a szellemükkel. Ez olyan igénytelenséget von maga után, melynek nyomán megbicsaklik az egyén egész élete. Pedig szellemünk, vagy, ahogy Jób könyvében szerepel; gyökérzetünk folyamatosan szomjazik, ezért nekünk tudatosan nyitottá kell válnunk arra, hogy szomjúságát, csillapítsuk. A tragédia azzal kezdődik, mikor egy újjászületett ember nem szomjas. Nem elég az, hogy új életre keltünk, nem elég az újjászületés. Benső emberünknek folyamatosan innivalóra van szüksége.
