„Aki hálával áldozik, az dicsőít engem,…!”(Károli Biblia Zsolt.50:23.) Mondja az ÚR.
Az embernek fia sokszor az önző természetéből, az ó emberi bűnös természetéből fakadóan dicsőségre, elismerésre, önmaga fölmagasztalására vágyik, a létfenntartás és a fajfenntartás után talán ez a legerősebb vágy.
Jézust a Sátán a nemi vágyat kivéve ezekkel kísértette meg. Persze támadta az identitását is, büszkeséget – önteltséget is és bizonyítási kényszert is igyekezett kelteni benne: „ha Isten fia vagy…”, és, mint tudjuk, igével is képes volt kísérteni Jézust.
Mi tarthat meg ilyen támadásokkal szemben?
Az Isten Szellemével való közösség, aki létrehozza bennünk az alázatot. Aki kijelentést, helyénvaló igét ad a szívünkbe, értelmünkbe. Ehhez persze az ige olvasására, igeismeretre, annak megtartására is szükség van.
