Ki mehet fel az Örökkévaló hegyére, és ki állhat meg az ő szent helyén?
A tiszta kezű és tisztult szívű, a ki hamisságra nem adta rá lelkét és nem esküdött csalás végett.
Áldást nyer majd az Örökkévalótól és igazságot üdvössége Istenétől.
Ez a hozzá fordulóknak nemzedéke: az arcodat keresők Jákob. (Zsolt 24:3-6 IMIT)
A kérdés, amivel Dávid indít, számunkra, újszövetségben élő emberek számára nem kérdés többé.
Nem mondom rosszul. Olvastam a feltételeket, de a tisztátalan szív, és kezek (cselekedetek), ma az újszövetségben nagyon is orvosolhatóak. Az Ige említi még az olyan esküt mely csalás végett történik, nos, erre ugyancsak létezik hathatós megoldás. De egy pillanatra hadd álljak meg, hogy kifejtsem, mit is értek ez alatt az eskü alatt. Mindazokat a kisebb-nagyobb kompromisszumokat értem, melyeket napi szinten kötünk, melyek szétekézik a lelkünket, egész addig, míg immunissá nem válunk a vétkekkel szemben.
Ez azért fontos, mert ilyen állapotban, nem beszélhetünk legitim Istenkeresésről.
