Elemek megjelenítése címkék szerint: N

Ábrahám és Lót külön válásának története (1Mózes 13) azt mutatja számunkra, hogy a pszichikai (lelki) ember és a szellemi ember hosszú távon nem képesek egymás mellett maradni, mert a lelki ember nem képes felfogni a szellemi dolgokat, sőt, bolondságnak is tartja azokat. 1Korintus 2,14)

Annak érdekében, hogy az újjászületésünk után ne lelki hanem szellemi emberré váljunk, fel kell növekednünk. Ehhez Isten segítségül adja azokat a szellemi embereket (például szolgálati ajándékokat) akik előttünk járnak Krisztus követésében, őket is használja a Szent Szellem felnövekedésünk érdekében: „míg csak mind el nem jutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, míg férfiasságunk bevégzetté nem lesz, s a Krisztussal való teljes beteltség korának mértékéig el nem jutunk, hogy ne legyünk tovább kiskorúak, kiket hullámok sodornak el, s a tanítás akármi szele találomra ide-oda hajt, úgy, ahogy azt az emberi szeszély és ravasz tévelygők fogásai diktálják.” (Efézus 4,13-14 Csia Lajos fordítása szerint)

Ez az igehirdetés 2015 február 28-dikán hangzott el a Magyar Pünkösdi Egyház nagykőrösi gyülekezetében

Az egyházban és a világban egyaránt történnek velünk olyan események, amelyek által az ördög el szeretné érni, hogy ellankadjon, végül pedig teljesen elsorvadjon a szellemi életünk. A folyamat eredményeként megtévesztett állapotba kerülhetünk, vagyis antikrisztusivá válhatunk. Erre egy újjászületett hívőnek sokkal inkább meg van a lehetősége, kivéve, ha benne marad Krisztusban. Ezt úgy tudja elérni, hogy folyamatosan engedi a benne lévő Szellemnek, hogy tanítsa a kijelentett igén keresztül. Így a hívő ember szüntelenül az Istentől számára kijelentett igékre figyel, ahogyan a kenet tanítja.

 Ez az igehirdetés 2015 február 14-dikén hangzott el Budapesten, az Aratás Gyülekezetben.

Manapság keveset hallunk arról, hogy mit jelentenek a gyakorlati életben jézus szavai, mi szerint be kell mennünk a szoros kapun és járnunk kell a keskeny úton. Ez azt jelenti, hogy nem a lelkünkre hallgatunk, mert a lelkünk a különböző kihívásokban mindig a könnyebb utat választaná, hanem Isten igéjét befogadva a Szellem vezetése szerint élünk akkor is, ha keresztények tömege nem ezt az utat választja. Ha megtanuljuk, hogy a gyakorlati életben mit jelent a feltámadás erejében járni, akkor Jézus követése amely a lélek számára szinte lehetetlen, könnyűvé válik a Szellem által.

Ez az igehirdetés 2015 február 8-dikán hangzott el a Magyar Pünkösdi Egyház hajdusámsoni gyülekezetében.

A hívő élet kezdetén még erőteljesen munkálkodik a lelkünkben az úgynevezett természeti élet, de ahogy Jézust követjük, ez egyre inkább elhal bennünk, mivel az Úr megtanítja nekünk, hogy miként tudjuk a gyakorlati életben naponként alkalmazni a kereszt igazságát. Ha követjük Jézust, akkor a Szent Szellem tanítani kezd minket tanítani a kijelentett igén keresztül, hogy minél inkább képessé váljunk Isten akarata szerint élni.

Ez az igehirdetés 2015 február 7-dikén hangzott el a Magyar Pünkösdi Egyház hajdusámsoni gyülekezetében.

Isten az embert a természetesből a természetfelettibe hívta el. Akik újjászülettek, azok meg is kapták a lehetőséget erre az életre, mivel már bekerültek Isten királyságába és beleláthatnak a királyság titkaiba, így a kérdés már csak az, hogy akik újjászülettek, milyen mértékben élnek ezzel a nagyszerű lehetőséggel. A Szentírásban világosan olvashatjuk Jézus szavait, hogy nem a mi dolgunk foglalkozni az idők folyásával, mert a történelmet és az úgynevezett alkalmas időket is az Atya a maga hatalmába helyezte. Ezek a természetes világba tartoznak, Isten viszont minket a természetfelettibe vagyis az örök életbe hívott el, mert ebben a dimenzióban már mindenkor vele lehetünk, mi már most itt a Földön gyakorolhatjuk a vele való közösséget, melynek a kiteljesedése Jézus megjelenésekor fog megtörténni. „Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (János 17,3)

Ez az igehirdetés 2015 február 1-én hangzott el a soproni baptista gyülekezetben.

Már az újjászületéskor kitöltetik szívünkbe a Szent Szellem, viszont szükséges átélni a Szent Szellem keresztséget ahhoz, hogy természetfeletti erőt kapjunk Istentől a szolgálatra. Ez az ígéret nem csak az apostoloknak adatott, hanem Krisztus minden tanítványának, és ez ma is érvényes. Ezt az igazságot a régi egyházatyák közül is sokan hirdették, de nem csak ők, hanem még mások is az elmúlt évszázadokban, akiket Isten nagy erővel és hatalommal használt az egyháztörténelem során. Az Úr ma is kész arra, hogy az újjászületés után, a Szent Szellem erejével is felruházza tanítványait, hiszen „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsidókhoz 13,8)

A Máté 25,31-46 szerint az ítélet napján az Úr aszerint fogja megítélni az embereket, hogy milyen cselekedeteik voltak a földi életben. Az örökkévalóságban sok ember számára fog kiderülni, hogy Isten nem a teljesítményünk, hanem a hűségünk alapján jutalmaz meg minket, így a lényeg nem az, hogy valami nagy teljesítményt hozzunk létre, hanem, hogy felismerjük és cselekedjük Isten akaratát.

Ez az igehirdetés 2014 november első vasárnapján hangzott el a soproni baptista gyülekezetben.

Isten megszentelt vagyis elkülönített minket a maga számára, hogy valóban egy sikeres életet éljünk, már itt a Földön is. A szentség soha nem lehet öncélú. Az Úr a mi szentségünk és mi is érte, általa és benne vagyunk szentek, mert nekünk az ő életét kell élnünk, egyben ez a kulcsa sikerünknek is. A sikert azonban definiálnunk kell, mert az amit a világ sikernek gondol, az Isten előtt kudarcnak, sőt, utálatosságnak számít. Akkor hát mit ért Isten a sikeres életen? Mit kell tennünk ahhoz, hogy azt amit az Úr sikernek tart mi is elérjük?

"A nemes harcot megküzdöttem, futásomnak végére érkeztem, a hűséget megőriztem." 2Tim 4:7-8 Csia

Ez az igehirdetés 2014 október 25-dikén Budapesten, az Aratás Gyülekezetben hangzott el.”

A szentség nem öngyötrés, nem a lelkünk meggyilkolása és nem is csupán erkölcs. A szentség nem más, mint maga Isten, ő maga a szentség, ezért ha megakarunk szentelődni, akkor Isten jelenlétében kell élnünk, mert egyedül ő tud megszentelni minket. Ezért kellett az izraelieknek is megtartaniuk a szombatot, mert a szombat, Isten jelenlétét, nyugalmát jelenti. A szombat nap megtartásával az izraelieknek Isten arcát kellett keresniük, de ez idővel elmaradt és csak formális cselekedetté vált. Ez a veszély ma is fenyeget minden hívőt, ezért komolyan kell vennünk Isten parancsát:

„…Tartsátok meg szombatjaimat, mert jel ez köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre. Így tudjátok meg, hogy én, az ÚR vagyok a megszentelőtök.”

(2Mózes 31,13)

Ez az igehirdetés 2014 szeptember 14-dikén hangzott el a soproni baptista gyülekezetben.

Bár a jelenlegi állapotok itt a Földön nem ezt tükrözik, de a próféták írásaiban és Pál leveleiben is több helyen olvashatjuk, hogy Isten egy dicsőséges egyházat fog maga elé állítani. Isten dicsősége már itt a Földön is meg akar nyilvánulni az egyházon keresztül a nemzetek számára, erről olvashatunk az Ézsaiás 60-ban is. Ez az ígéret nem csak Izraelé, hanem mindazoké is, akik újjászülettek, hiszen az újjászületés által beoltattunk a szelíd olajfába, így Ábrahám áldása már ránk is érvényes. Ahhoz, hogy ez az igazság valósággá váljon a mi életünkben is, a gondolkozásunknak meg kell újulnia és a lelkünknek meg kell szentelődnie.

Ez az igehirdetés 2014 augusztus 16-dikán hangzott el Budapesten, az Aratás Gyülekezetében