Az újjászületésünk után elindultunk a megszentelődés útján, az által, hogy odaszántuk magunkat Istennek és az ő tanítványaiként kezdünk élni ezen a Földön. Ugyanakkor a megszentelődésünket nem az odaszánásunk eredményezi, hanem ez a Szent Szellem munkája bennünk. Mi odaszánjuk magunkat Istennek, a Szent Szellem pedig elvégzi bennünk a megszentelődést, életünk minden területén. Isten célja az, hogy mindenben Krisztushoz hasonlóvá váljunk és ezt csak ő képes véghez vinni bennünk, ezért a szentség nem csupán erkölcsi kategória, hanem ennél sokkal több. A szentség, nem más mint maga az Úr, ő a mi szentségünk (1Korintus 1,30). Fontos, hogy az igazságnak megfelelően tanítsunk a megszentelődésről, hiszen tudjuk, hogy szentség nélkül senki nem láthatja meg az Urat (Zsidó 12,14).
Ez a tanítás Budapesten hangzott el, az Aratás Gyülekezetében.
Ahhoz, hogy a láthatatlan Krisztust képesek legyünk felismerni, szükségünk van a szív nyitottságára. A mostani időkben azonban nagyon kevesen vannak olyanok, akik valóban képesek belelátni Isten királyságába. Ennek a szellemi vakságnak az oka például a vallásos képmutatás, a hitetlenség és az, hogy sok gyülekezet olyan tagokból áll, akik valójában még soha nem élték át azt a természetfeletti élményt, amelyet a Biblia újjászületésnek hív. Ez az igehirdetés 2011 December 11-dikén hangzott el a soproni baptista gyülekezetben.
Ez volt az utolsó tanítás a sümegi táborban, a Krisztus keresztjéről, amelynek a jelentőségét meg kell értenünk ahhoz, hogy az erről szóló igazságokat képesek legyünk alkalmazni a saját életünkben.
Isten első sorban a vele való közösségre hívott el minket. Ezt az igazságot tudatosítanunk kell magunkban, és egyre szorosabb kapcsolatba kell kerülnünk Jézussal, mert nem sokára olyan kihívásokkal kell majd szembe néznünk, amelyekre csak azok fognak válaszokat kapni, akik valóban közösségben vannak vele. Csak az Úrral való közösség eredményezi azt, hogy győztes életet tudunk élni, és mi magunk is áldások lehetünk mások számára. Ez az igehirdetés 2011 Október 5-dikén hangzott el Budapesten.
A soproni Bárka Baptista Gyülekezet tábort rendezett 2010 Augusztus 6 és 8-dika között Sümegen. Ebben a táborban hangzott el ez a tanítás, amely a Korszellem legyőzése című írás, prédikációban elmondott változata. A prédikációban olyan igazságokról is szó esett, amelyeket az írásos anyagban nem olvashatunk.
2Mózes 19,1-13 Istennek már Izraellel is az volt a terve, hogy papok birodalmává váljon, többek között ezért hívta jelenlétébe Izrael fiait, de ők folyamatosan távolodtak az Úrtól, míg végül teljes engedetlenségbe kerültek, így csak a következő generáció tudott bemenni az ígéret földjére. Izrael fiai közül csak nagyon kevesen értették meg Isten akaratát, mint ahogy az újszövetségi népből is mindig csak egy maradék akar papsággá válni és örökölni az ígéreteket. Mózes kitűnő példája a Krisztust szemlélő papságnak vagyis az igazi imádóknak, akik szellemben és valóságban imádják az Atyát, nekünk is ilyenné kell válnunk, hogy ellen tábora legyünk a megtévesztés alatt lévő látható egyháznak, amelyet elhagyott Isten dicsősége. „És fölemelék a Kérubok szárnyaikat s a kerekek mellettök, és Izráel Istenének dicsősége rajtok felül vala. És felszálla az Úrnak dicsősége a város közepéből, és álla a hegyre, mely a várostól keletre van.” (Ezékiel 11,22-23)
Isten mindig is egy népet akart magának, amely királyi papságként szolgál az ő jelenlétében. Legfőbb vágya az, hogy övéi szeressék őt, hiszen a megváltás művének is csak a vele létre jött bensőséges kapcsolat ad értelmet. Amíg Mózes Isten dicsőségét szemlélte mert annyira beleszeretett az Úrba, addig Izrael fiai elfordultak Istentől és imádták saját bálványaikat. Sajnos ezt a jelenséget láthatjuk a mostani időkben is. „Az Isten pedig elfordula, és adá őket, hogy szolgáljanak az ég seregének; a mint meg van írva a próféták könyvében: Vajjon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-é nékem negyven esztendeig a pusztában, Izráelnek háza? Sőt inkább hordoztátok a Molok sátorát, és a ti istenteknek, Remfánnak csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy azokat imádjátok: elviszlek azért titeket Babilónon túl.” (Apostolok Cselekedetei 7,42-43)
Ez az igehirdetés 2013 November 17-én a Magyar Pünkösdi Egyház Hajdúsámsoni gyülekezetében hangzott el.
Ez a prédikáció lényegében folytatása az Isten érett szolgái című igehirdetésnek. Ebben az üzenetben is az Isten és a világ közti választásunkról beszél az igehirdető, de itt már szó esik a vallásosságról is, amely szintén akadályt képez az Úr és miközöttünk.
A Szent Szellem ígérete szerint az utolsó időkben különösen megnő a jelentősége annak, hogy egy keresztény hogyan készül fel Isten jelenlétének küszöbön álló és egyben végső nagy megjelenésére. Ennek a hátterében annak kell állnia, hogy a korszakváltásoknak mindig van egy szellemi miliője, amelyet azok tudnak felismerni, akik a szívben kinyilatkoztatott előrelátásban mozognak. Amikor egy üdvtörténeti korszak lezáruló félben van, egy másik pedig már kibontakozni látszik, a láthatatlan világban átrendeződések játszódnak le, mindez pedig Isten királyságának feltárulkozása miatt van. Vajon Mi ezt felismerjük? „Vessetek magatoknak igazságra; arassatok kegyelem szerint! Szántsatok magatoknak új szántást; mert ideje keresnetek az Urat, mígnem eljő, hogy igazság esőjét adjon néktek.” Hós 10:12
Ez az igehirdetés 2012. június 30-dikán hangzott el Budapesten, az Aratás Gyülekezetében.
Ennek az igehirdetésnek valójában nem adott címet az igehirdető, hanem István megkövezésének története alapján négy olyan fontos feltételről beszélt, amelynek eleget kell tennünk ahhoz, hogy a mostani idők nagy viharaiban és megrázkód- tatásaiban hűségesek tudjunk maradni Istenhez: 1. Jézus legyen mindenek fölött Úr az életünkben; 2. ne korlátozzuk be Istent a saját életünkben; 3. vegyünk mennyei látást; 4. és éljünk imádkozó életet! Az igehirdetésben az üzenet több alkalommal is arra fókuszál, hogy „ne zárd dobozba Istent”, ezért döntöttünk úgy, hogy akkor ehhez hasonló címet adunk ennek a prédikációnak.