Elemek megjelenítése címkék szerint: N

Az egyházban a szeretetnek kell meghatározó tényezővé válnia és akkor ez által a hívők úrvacsorai közössége (amely egy bensőséges együttlét Istennel és egymással) is minőségileg megváltozik. A Szeretet vagyis maga Isten, megtisztít minket az ige fürdőjével, hogy egy napon majd szeplő nélkül, feddhetetlenül állhassunk meg őelőtte.

Ez az igehirdetés 2013 április 27-én hangzott el a mezőkövesdi Teljes Evangéliumi Gyülekezet úrvacsorai összejövetelén.

Minden őszinte hívő szeretne igazán szent lenni, de erre mi önmagunkban nem vagyunk képesek. Az Úr viszont át tud minket vinni a megszentelődés folyamatán, ha megértjük, hogy ő a mi szentségünk, ezért az ő segítsége nélkül nem szentelődhetünk meg.

Hogyan jöhetünk ki a dogmatikus vallásosságból egyéni és gyülekezeti szinten egyaránt? Ebben a prédikációban Gedeon történetén keresztül próbál választ adni ezekre a kérdésekre az igehirdető. Ez az igehirdetés egyébként akkoriban megosztotta azt a gyülekezetet ahol elhangzott, egyeseket arra inspirált, hogy jobban odaszánják magukat Krisztus számára, ugyanakkor sokan nagyon megbotránkoztak és tagadták, hogy ez az üzenet Istentől lett volna.

A világban, az egyházban és a személyes életünkben is történnek olyan események, amelyek miatt meg kell térnünk és igazán oda kell fordulnunk az Úrhoz, hogy egyre közelebb kerülhessünk hozzá. A megtérés lényegében azt jelenti, hogy megváltoztatjuk a gondolkodásmódunkat, és Isten akarata szerint kezdjük élni az életünket. Igehelyek: 2Kir 23:21-25; Róm 2:4 Ez az igehirdetés 2011 Július 31-dikén hangzott el a soproni baptista gyülekezetben.

A megtérés igazságáról szóló eddigi látásunkat Isten igéjéhez kell igazítanunk, mert mi emberek gyakran azt is megtérésnek tartjuk, amit Isten egyáltalán nem nevez annak. Ebben az igehirdetésben hallhatunk arról, hogy Isten mit nevez megtérésnek. Ez az igehirdetés 2011 Május 22-dikén hangzott el Sopronban, a Bárka Baptista Gyülekezetben. Igehely: János 21,18-19

Krisztusban mindent megkaptunk ahhoz, hogy betölthessük az elhívásunkat és már itt a Földön is győztes életet élhessünk, de ez csak akkor válik valósággá az életünkben, ha belépünk a szellembe vagyis a feltámadott életbe. Az I. században is sokan hallottak Jézus haláláról és feltámadásáról, de ezek a tények csak azoknak az életében váltak személyes valósággá, akik őszintén keresték az igazságot és ennek következtében ezekről kinyilatkoztatást kaptak a Szent Szellemtől. Manapság azt lehet látni, hogy az újjászületett keresztényeknek csak egy kicsiny maradéka jár a feltámadás erejében, ezért meg kell értenünk a feltámadásról szóló igazságokat. Úgy tudunk belépni a szellembe, hogy az Úr megeleveníti, kinyilatkoztatja számunkra az ő igéjét. Ez az igehirdetés 2012 április 22-dikén hangzott el a hajdúsámsoni baptista gyülekezetben.

Isten igéje mindent szétválaszt bennünk, például szétválasztja a lelkünket a szellemünktől. Az újjászületés után Isten munkája, belülről, a szellemünkből hat kifelé a lelkünkre és a testünkre, valamint az egész külső környezetünkre. Ahhoz, hogy ez a munka maradéktalanul végbe menjen az életünkben, meg kell tanulnunk naponként megfeszíteni a hústesti természetünket, különben a saját régi vágyaink által vezettetve végül megtévesztés alá kerülünk és egy hamis evangéliumot fogunk képviselni, ezért meg kell gyűlölnünk a saját lelkünket vagyis fel kell adnunk önmagunkat és a teljes személyiségünket oda kell szánnunk Istennek. Ez az igehirdetés 2012 április 21-dikén hangzott el a hajdúsámsoni baptista gyülekezetben.

Ha nem járunk a Szent Szellem vezetése szerint, akkor így nem járunk a világosságban sem, ha pedig nem járunk a világosságban, akkor kikerülünk a külső sötétségbe. Követnünk kell tehát az Urat, hogy mindig a világosságban maradjunk. Ez az igehirdetés 2011 Május 14-dikén hangzott el.

A hívő életnek különböző szintjei vannak. A legmagasabb szint amit itt a Földön el kell érnünk, az nem más, mint a Krisztus olyan mértékű és minőségű megismerése, melynek következtében mi magunk is atyákká válhatunk azon a területen, amelyre nézve Isten feladatot bízott ránk. Isten akarata nem az, hogy csupán létre hozzunk valamit itt a Földön, hanem, hogy megismerjük őt mint atyánkat és ebből a megismerésből szülessenek meg mindazok a dolgok, amelyek benne vannak Isten akaratában. Az egész teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak a megjelenését (Róma 8,19), de Isten fiainak az Atyaság Szellemét kell tovább adniuk ahhoz, hogy változások induljanak el először az egyházban, majd a világban is. Vannak olyan bűnök, amelyek megakadályozhatnak bennünket abban, hogy átvegyük az Úr felkent emberein keresztül felénk áradó áldásokat. Az egyik ilyen bűn a korrupció, amely akkor jöhet létre a szívünkben, ha az Atya szeretete helyett a világ szeretetét választjuk. A Bibliában több olyan személyről is olvashatunk, aki korrupt jelleme miatt nem tudta átvenni az atyaságot, ugyanakkor pozitív példákat is találunk a Szentírásban, olyanok életéről, akik tiszta szívvel és egyenes jellemmel rendelkeztek, ezért át is tudták venni az Istentől számukra elkészített szolgálatukat, sikeresen befutották pályájukat, a szellemi atyáiktól kapott mentorálás következtében. Mindez nagyon fontos minden hívő számára, ezért nem vehetjük félvállról azt, amikor Isten lehetőséget ad számunkra, hogy átvegyük tőle a nekünk elkészített szellemi javakat.

Ez az igehirdetés 2013 február 16-dikán hangzott el Budapesten, az Aratás Gyülekezetben.

Ez a tanítás inkább egy jellemzés a mostani korszakról amelyben élünk, természetesen a teljesség igénye nélkül. Szintén az Aratás Gyülekezet őrbottyáni táborozásakor hangzott el. A tanítás lényege, hogy most már egyértelműen egy új korszakban élünk, amely különbözik például az 1990-es évektől, amikor Magyarországon is volt egy viszonylagos ébredés. Mára már ennek a korszaknak rég vége van. Ez a mostani korszak egyszerre hordozza magában a rosszat és a jót egyaránt. Rossz lesz azoknak, akik csupán felületesen próbálják megélni az Úrral való közösségüket, viszont jó és dicsőséges lesz azoknak, akik szoros kapcsolatot ápolnak Istennel és igyekeznek hozzá mind inkább közelebb húzódni a saját személyes életükben. Ezért ma is igaz az az állítás, hogy Isten nem felekezetekben, hanem emberekben gondolkodik, olyanokban, akikből felépítheti az ő egyházát.