Elemek megjelenítése címkék szerint: T

csütörtök, 01 január 2009 00:00

Tommy Tenney: Miért imádkozott Jézus?

Mostanában Eszter könyvével foglalkoztam. Négy nappal ezelőtt jelent meg nyomtatásban, de ne keressétek a könyvesboltban, mert összesen 10 db-ot hoztam magammal.

Ekkor megkérdezte egy szolgálótársát, hogy van-e nála egy példány? Volt nála, így odaadta neki. Majd megkért egy helyi vezetőt olvassa el, mi van ráírva a címlapjára. Az állt rajta: ingyenes kiadvány, kereskedelmi forgalomba nem hozható! Ekkor a következőket mondta: Szeretném neked elmondani Eszter könyve alapján, hogy a KIRÁLLYAL eltöltött egyetlen éjszaka mindent megváltoztathat, jóra fordíthat.

A KIRÁLLYAL eltöltött egyetlen éjszaka egy egész nemzet sorsát megfordíthatja, megváltoztathatja. Ne becsüljétek le az egyes számot! Ezután felolvasta az Igét: Márk 1,35: "Azután (Jézus) igen korán, még (a) sötét éjszakában felkelt, kiment a városból egy puszta helyre és ott imádkozott." Jézus kiment imádkozni egy elhagyatott helyre. Vajon miért ment egy puszta helyre, miért imádkozott? Talán több erőért, több kenetért imádkozott? De hát ezelőtt az esemény előtt olvassuk, hogy Jézus betegeket gyógyított és démonokat űzött ki az emberekből. Tehát erővel és kenettel rendelkezett. Akkor hát miért imádkozott, hiszen Neki bejárása volt az Atyához? Mi legtöbbször azért imádkozunk, hogy legyen valamink. Ő csak imádkozott. De miért imádkozott? Ma egy nagyon egyszerű üzenetet fogok veletek megosztani. Természetes dolog, hogy imádkozunk, okunk van rá.

csütörtök, 01 január 2009 00:00

Tóthné Kállai Klaudia: Az Úrra való várás

Én úgy érzem – legalábbis a személyes életemben –, hogy Isten az Őrá való „várakozást” szeretné bennem kimunkálni. De valahogy az van bennem, hogy ez a gyülekezetre is érvényes. A biblia nagyon sokat beszél a várakozásról, a Zsoltárok könyve tele van ezzel kapcsolatos igehelyekkel. Miután végig tanulmányoztam ezt a témát, rájöttem, hogy az áldások, ígéretek és Istennek a szabadításai nem tudnak rajtunk beteljesedni, ha nem tudunk az Úrra várakozni. Nagyon sokszor halljuk – akár prédikációk közben is és néha felolvassák – hogy: „várd az Urat,” de mégsem tudjuk, hogy igazán mit jelent a bibliai várakozás.
 
csütörtök, 01 január 2009 00:00

Tóth Kálmán életrajza

Tóth Péter engedélyével, egy nagyon tanulságos írást olvashatunk itt az istenkeresőn, édesapjáról, Tóth Kálmán baptista prédikátorról, akinek bőven kijutott a kommunista korszak nehézségeiből is. Az ő élete is bizonyítja, hogy mennyire igaz az ige, „akikre nem volt méltó a világ” (Zsid. 11,38). Hogy élete során mennyire kereste Isten jelenlétét, azt jól példázza az életrajzból ez az idézet: „…reggel 6 órakor jelentkeznie kellett a munkahelyén, késő este vágott neki a visszaútnak. De szíve tele volt dicsőítéssel, hálával, ezért az út mentén letérdelt a jegenyesor egyik fájának árnyékában. Imádta Istent, aki Jézust váltságul adta érte, és elmondása alapján egyszer csak azt vette észre, hogy a fák már nem felfelé állnak, majd eltűnnek, és ő Isten trónja előtt térdelve imádkozik!”
 
csütörtök, 01 január 2009 00:00

Tóth Péter: Mi olyan nagy szám Kánaán földjén?

Összegyűlnek a nemzettségfők, 10-en, mert Rúben és Gád egész törzse a jordánon túl már letelepedett, és ott van Józsué és a papok is. Együtt keresik Isten akaratát, melyet egyszer és mindenkorra fog kijelenteni, hogy aztán majd egy nép, annak minden törzse és a törzsek minden tagja sok évszázadon keresztül a hazájának érezze azt a darab földet, amit ez a sorsvetés nekik juttat majd. Biztosan izgulnak. Az elosztandó földnek van gazdagon termő része is, de nem kicsi a puszta terület. Vajon ki húzza majd a rövidebbet?
 
csütörtök, 01 január 2009 00:00

Tóth Péter: Megújulhat-e egy farizeusi közösség?

Mármost hangozzék így a mai fő kérdés: Sok-e 7 hónap egy közösség, vagy mondhatnám egy szervezet megújulásához? Azt kell mondjam: 7 hónap elképzelhetetlenül kevés idő egy közösség megújulásához. Ha egy közösség 7 hónap alatt meg tud újulni, az a közösség a rugalmasság, a politikamentesség, a bennfentesmentesség rekordszintjét éli meg.
 
Ma sokan felejteni akarunk rendezés helyett. Kiradírozni a történéseket bűnvallás helyett. Mert a magunk megítélése ilyen nehéz. Hallok olyat, hogy belátjuk, hogy hibáztunk, például, hogy szabálytalankodtunk egy döntéshozásban, ezért utólag átírjuk egy gyülekezeti taggyűlés jegyzőkönyvét. Pedig a Bibliából én úgy látom, az ilyen korrekció Istennél semmis.
 
Lukács az Apostolok cselekedeteiben ír egy érdekes mondatot: Egyszer, amikor ezek [ti. néhány próféta és tanító Antiókhiában] az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: „Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket.” ApCsel. 13,2 Ez lenne ma is biblikus, hogy Isten kiválaszt embereket, az éber, Szentlélek vezette gyülekezet pedig észreveszi azt, és közösségi felhatalmazással is megerősíti a Szentlélek elhívását. Ez képezi aztán a szolgálat alatt azt a legitimitást, amely mellett hatalommal is beszélhet a szolgálattevő.
 
csütörtök, 01 január 2009 00:00

Tom Marshall: Valóban szabad

TARTALOM

I. RÉSZ

- Első fejezet: A keresztény és gondolkodása

- Második fejezet A megvakított elme

- Harmadik fejezet A megújult elme

II. RÉSZ

Negyedik fejezet És mi van az érzéseinkkel?

Ötödik fejezet Hol rontottuk el?

Hatodik fejezet Érzelmi sérülés

Hetedik fejezet A belső sérülés gyógyulása

Nyolcadik fejezet A belső gyógyulás folyamata

Kilencedik fejezet Hogyan éljünk együtt érzéseinkkel?

III. Rész

Tizedik fejezet Az akarat szabadsága

Tizenegyedik fejezet Az erők harca a Mindenségben

Tizenkettedik fejezet Isten válasza a testnek

Tizenharmadik fejezet Az újszövetségi szabadság megtapasztalása

IV. Rész

Tizennegyedik fejezet Szabadság arra, hogy önmagad légy

Tizenötödik fejezet A bukott én

Tizenhatodik fejezet Az én felszabadulása

Tizenhetedik fejezet A felszabadult én

V. RÉSZ

Tizennyolcadik fejezet A Szellemből fakadó élet

Tizenkilencedik fejezet A felfordított ember

Huszadik fejezet A visszafordult ember

Huszonegyedik fejezet Az emberi szellem működései

Huszonkettedik fejezet A szellem és lélek kapcsolata

Huszonharmadik fejezet A lelkiismeret és az akarat

Huszonnegyedik fejezet Isten imádása és az érzelmek

Huszonötödik fejezet A testté lett Ige

 

Az igei idézetek, ha külön nincs jelölve, a Károlyi Bibliafordításból származnak.

Fordította: Lukács Tibor


 
csütörtök, 01 január 2009 00:00

T. L. Osborn: Hét megváltói név

Dr. Scofield azt Írja az ő nevét viselő Biblia 6. és 7. oldalain (Lásd a megváltói nevekről szóló lábjegyzeteit.), hogy a Jahve az Istenség megváltói neve és az "Önmagában létező, Önmagát kijelentő" Istenre utal.

Ez a hét megváltói név - írja, "Istennek önmagáról szóló folyamatos és egyre inkább kiteljesedő kijelentésére mutat". Később így folytatja: "A népéhez fűződő megváltói kapcsolatában Jahve hét összetett néven mutatkozik be, amelyek úgy jelentik ki Őt, mint aki betölti az emberiség minden szükségét."

Mivel ezek a nevek azt jelentik ki számunkra, hogy Isten megváltói kapcsolatba lépett velünk, mindnyájuknak arra a Golgotára kell mutatniuk, ahol a megváltásunk megtörtént. Az egyes nevek által kijelentett áldásoknak a megváltás során kellett realizálódniuk. A Szentírás erről világosan tanít.

Ez a hét megváltói név a következő:

Jahve Samma: 'az Úr ott van, illetve jelen van', ami azt a megváltásból fakadó privilégiumot fejezi ki számunkra, hogy élvezhetjük Annak jelenlétét, aki így szól: Íme, én veletek nagyok a világ végezetéig.

Hogy ez az áldás benne foglaltatik a megváltásban, az a tény bizonyítja, hogy közelvalókká lettünk Krisztus vére által.

csütörtök, 01 január 2009 00:00

Tom Marshall: A Vezetés megértése

Néhány évvel ezelőtt, amikor éppen átutazóban voltam Los Angelesben, felvettem egy újságot a repülőtéri újságárus standjáról. Szerepelt benne egy riport egy konferenciáról, amelyen Amerika több mint ezer elit intézményének kinevezett vezetői és menedzserei vettek részt. A konferenciát nagy emberbaráti alapítványok egy csoportja rendezte, melyek célkitűzése nagy pénzösszegek szétosztása. A háromnapos konferencia mottója így hangzott: „A vezetés sok-sok dimenziójának leleplezése”. A konferencia konklúziója riasztó volt. A résztvevők arra a megegyező álláspontra jutottak, hogy az amerikai társadalomban válságban van a vezetés. A nemzetet nem vezetők, hanem menedzserek irányítják, és helyzetét így lehet jellemezni: túlmenedzselt és alulvezetett! „Mi több - írta a riport -, ez a prófécia nem vad tekintetű Jeremiásoktól származik, hanem elismert és sikeres amerikaiaktól, akik között szerepel az egyik nagy újság tulajdonosa, egy kiemelkedő tudós, és a világ legnagyobb részvénytársaságának egyik igazgatója.”