Elemek megjelenítése címkék szerint: N

Ha egy hívő enged a hétköznapok nehézségei által okozott szorításnak, átadja magát a hitetlenségnek és a félelemnek vagy pedig nem akar foglalkozni Isten aktuális kinyilatkoztatásaival vagyis pszichikaivá válik, akkor előbb-utóbb elhomályosodik előtte a természetfeletti világ, a mennyei dolgok és Isten királysága. A Biblia ezt az állapotot alvásnak nevezi. A tíz szűz példázatából megtudhatjuk, hogy ez az alvás nagyon veszedelmes, mert amikor Isten valamilyen sorsdöntő dolgot akar cselekedni az egyházban vagy a világban és elhangzik a kiáltás „ímhol jő a vőlegény, jöjjetek elébe”, akkor hirtelen történik a felébredés és akik eddig nem gyűjtöttek olajat a lámpásukba vagyis nem keresték az Istennel való közösséget, azok nem lesznek képesek belépni Isten aktuális tervébe vagyis nem fogják tudni átvenni a számukra elkészített áldásokat. Ekkor sírni fognak azok akiket Isten elutasított, sírni fognak bűneik és állapotuk miatt, de ez a sírás nem őszinte és nem vezet el a megtérésre, hanem szentségtelen sírás, mivel akkor kellett volna keresniük a megtérésre való lehetőséget, amikor ennek meg volt az ideje számukra.

„Utólag megjött a többi szűz is és így szólt: Uram, uram, nyisd meg nékünk!

De az így felelt nékik: Bizony azt mondom nektek, nem ismerlek titeket.

Ébren legyetek hát, mert sem a napot, sem az órát nem ismeritek!” (Máté 25,11-13 Csia fordítás)

Az előző részben arról volt szó, hogy Isten már mindennel megajándékozott minket ami az életre és a kegyességre való, ezért ne a kívánságainkban, hanem az ígéretekben akarjunk élni, amelyeket az Úr azért adott nekünk, hogy azok által isteni természet részeseivé legyünk. A második részben arról hallhatunk, hogy ez az isteni természet miként jön létre bennünk, mi közben a Szent Szellem Jézushoz hasonlóan minket is kivisz a pusztába vagyis olyan körülmények közé helyez, amelyek cáfolják az Istentől kapott ígéretek valóságát és beteljesedését. Ezt jelképezi Izrael negyven éves pusztai vándorlása is.

„Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az ÚR a pusztában negyven éven át, hogy megsanyargatva és próbára téve téged megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem? Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az ÚR szájából származik.”

5Mózes 8,2-3

Ez az igehirdetés 2015 július 18-án hangzott el Budapesten, az Aratás Gyülekezetben.

A 2Timóteus 3-ban olvashatunk egy felsorolást azokról az emberekről, akik annyira romlott életet élnek, hogy a kegyességnek már csak a külső látszata van meg náluk, de annak erejét megtagadják. Ez az ördögi állapot azokban jön létre, akik az újjászületés élményének az átélése után nem kezdték megújítani az elméjüket Isten igéje által vagyis nem léptek rá a megszentelődés útjára, hanem kiléptek abból az elhívásból, amelyet Isten már az örökkévalóságban eltervezett számukra és olyan helyekre akarták magukat pozícionálni, amelyeket nem nekik készített el az Úr. Az ilyen lázadó életvitel miatt az ember személyisége kifordul a helyes irányból és diabolikussá válik, viszont ha megmaradunk azon az úton, amelyen Isten vezetni akar minket, akkor a Szent Szellem hosszú távon kiformálja bennünk Krisztus jellem vonásait és betöltjük az elhívásunkat. Erre kitűnő példa Dávid király, akinek az élete pozitív módon szemlélteti számunkra a Szent Szellem átformáló munkáját.

Ez az igehirdetés 2015 június 13-dikán hangzott el a Magyar Pünkösdi Egyház nagykőrösi gyülekezetében.

Mindazok akik hit által megigazultak, már benne állnak Isten kegyelmében, amelyben ugyanakkor folyamatosan menetelnie is kell a hívő embernek. Ez a menetelés nem más, mint a Krisztusban való folyamatos szellemi növekedésünk. Ahhoz, hogy növekedjünk, Isten útján kell maradnunk. Az ördög újra és újra próbál előidézni olyan helyzeteket vagy eseményeket, melyek által le akar téríteni minket a helyes útról. Ha nem követjük az Urat, akkor idővel elhalványul előttünk a tőle kapott kegyelem dicsősége és gonosszá válhat a szívünk, így az életünk forduló pontjain nem az Isten akarata szerint fogunk reagálni a minket érő kihívásokra. Jó példa erre Saul király, valamint Jeremiás esete a júdai vezetőkkel, akik helytelenül reagáltak Isten üzenetére. Ezt látjuk a mostani korszakban is, mert sok gyülekezetbe járó ember utasítja el ma is az igét, mivel gonosszá vált a szívük.

A Bírák könyve 6-dik részében arról olvasunk, hogy Izrael népe bálványimádó lett, ezért Isten a midianiták kezébe adta őket, akik mindenüket elvették. Csak mi után megtértek Istenhez, akkor léphetett színre Gedeon, aki által az Úr megszabadította a népet. Isten népe ma szintén hasonló helyzetben van. Sokan a különféle bálványaiknak hódolnak az Isten keresése helyett, ezért vannak gyakran gonosz szellemek elnyomása alatt, akik teljesen ki akarják fosztani az egyházat. Ma is csak a megtérés és a prófétai beszédnek való engedelmesség hozhatja meg a régóta vágyott szabadulást.

Ez az igehirdetés 2015 április 18-dikán hangzott el Ózdon, a Maranatha Gyülekezetben.

Ábrahám és Lót külön válásának története (1Mózes 13) azt mutatja számunkra, hogy a pszichikai (lelki) ember és a szellemi ember hosszú távon nem képesek egymás mellett maradni, mert a lelki ember nem képes felfogni a szellemi dolgokat, sőt, bolondságnak is tartja azokat. 1Korintus 2,14)

Annak érdekében, hogy az újjászületésünk után ne lelki hanem szellemi emberré váljunk, fel kell növekednünk. Ehhez Isten segítségül adja azokat a szellemi embereket (például szolgálati ajándékokat) akik előttünk járnak Krisztus követésében, őket is használja a Szent Szellem felnövekedésünk érdekében: „míg csak mind el nem jutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, míg férfiasságunk bevégzetté nem lesz, s a Krisztussal való teljes beteltség korának mértékéig el nem jutunk, hogy ne legyünk tovább kiskorúak, kiket hullámok sodornak el, s a tanítás akármi szele találomra ide-oda hajt, úgy, ahogy azt az emberi szeszély és ravasz tévelygők fogásai diktálják.” (Efézus 4,13-14 Csia Lajos fordítása szerint)

Ez az igehirdetés 2015 február 28-dikán hangzott el a Magyar Pünkösdi Egyház nagykőrösi gyülekezetében

Az egyházban és a világban egyaránt történnek velünk olyan események, amelyek által az ördög el szeretné érni, hogy ellankadjon, végül pedig teljesen elsorvadjon a szellemi életünk. A folyamat eredményeként megtévesztett állapotba kerülhetünk, vagyis antikrisztusivá válhatunk. Erre egy újjászületett hívőnek sokkal inkább meg van a lehetősége, kivéve, ha benne marad Krisztusban. Ezt úgy tudja elérni, hogy folyamatosan engedi a benne lévő Szellemnek, hogy tanítsa a kijelentett igén keresztül. Így a hívő ember szüntelenül az Istentől számára kijelentett igékre figyel, ahogyan a kenet tanítja.

 Ez az igehirdetés 2015 február 14-dikén hangzott el Budapesten, az Aratás Gyülekezetben.

Manapság keveset hallunk arról, hogy mit jelentenek a gyakorlati életben jézus szavai, mi szerint be kell mennünk a szoros kapun és járnunk kell a keskeny úton. Ez azt jelenti, hogy nem a lelkünkre hallgatunk, mert a lelkünk a különböző kihívásokban mindig a könnyebb utat választaná, hanem Isten igéjét befogadva a Szellem vezetése szerint élünk akkor is, ha keresztények tömege nem ezt az utat választja. Ha megtanuljuk, hogy a gyakorlati életben mit jelent a feltámadás erejében járni, akkor Jézus követése amely a lélek számára szinte lehetetlen, könnyűvé válik a Szellem által.

Ez az igehirdetés 2015 február 8-dikán hangzott el a Magyar Pünkösdi Egyház hajdusámsoni gyülekezetében.

A hívő élet kezdetén még erőteljesen munkálkodik a lelkünkben az úgynevezett természeti élet, de ahogy Jézust követjük, ez egyre inkább elhal bennünk, mivel az Úr megtanítja nekünk, hogy miként tudjuk a gyakorlati életben naponként alkalmazni a kereszt igazságát. Ha követjük Jézust, akkor a Szent Szellem tanítani kezd minket tanítani a kijelentett igén keresztül, hogy minél inkább képessé váljunk Isten akarata szerint élni.

Ez az igehirdetés 2015 február 7-dikén hangzott el a Magyar Pünkösdi Egyház hajdusámsoni gyülekezetében.

Isten az embert a természetesből a természetfelettibe hívta el. Akik újjászülettek, azok meg is kapták a lehetőséget erre az életre, mivel már bekerültek Isten királyságába és beleláthatnak a királyság titkaiba, így a kérdés már csak az, hogy akik újjászülettek, milyen mértékben élnek ezzel a nagyszerű lehetőséggel. A Szentírásban világosan olvashatjuk Jézus szavait, hogy nem a mi dolgunk foglalkozni az idők folyásával, mert a történelmet és az úgynevezett alkalmas időket is az Atya a maga hatalmába helyezte. Ezek a természetes világba tartoznak, Isten viszont minket a természetfelettibe vagyis az örök életbe hívott el, mert ebben a dimenzióban már mindenkor vele lehetünk, mi már most itt a Földön gyakorolhatjuk a vele való közösséget, melynek a kiteljesedése Jézus megjelenésekor fog megtörténni. „Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (János 17,3)

Ez az igehirdetés 2015 február 1-én hangzott el a soproni baptista gyülekezetben.