Elemek megjelenítése címkék szerint: N

Dátum: 2016. május 7. Helyszín: Aratás gyülekezet
Jézus feltámadása nem csupán történelmi, hanem mennyei esemény is, sőt, olyan esemény, amelyet az ember képtelen elhinni, kivéve, ha a Szent Szellem ezt kinyilatkoztatja számára. Jézusnak nem csak a halála, hanem a feltámadása is hatalmas horderejű volt, ezért a feltámadásról szóló üzenet korszakos üzenet, mely kihatással van egész életünkre. Ez az üzenet azonban önmagában nem fog minket megváltoztatni ha csak információkból álló tanításként hallgatjuk, ezért kérnünk kell Istent, hogy ő adjon nekünk világosságot újra és újra, mert az ő hatalma csak olyan mértékben fog munkálkodni az életünkben, amilyen mértékű szellemi világosságunk van a feltámadás jelentőségéről.
„Ezért miután hallottam arról a hitről, mely nálatok szerte az Úrban, Jézusban van, és arról a szeretetről, melyet az összes szentek iránt tanúsítotok, én sem szűnök meg hálát adni értetek, és imádságaimban megemlítelek titeket, hogy Urunknak, a Krisztus Jézusnak Istene, a dicsőségnek Atyja, annak a bölcsességnek és leleplezésnek szellemét adja néktek, melyet az ő megismerése nyújt, adja néktek a szívnek megvilágosított szemét, hogy tudhassátok, micsoda reménységre hívott ő el, hogy mily gazdag dicsőségű a tőle adandó örökrész a szentek között, mennyire felülmúl mindent az ő nagy hatalma a mi életünkben, akik abban a mértékben hittünk, ahogy az ő erejének uralkodó hatalmát a Krisztus életében munkálkodni láttuk. Ez az erő hatott a Krisztusban, mikor Isten őt a halottak közül feltámasztotta, a mennyeiekben jobbjára ültette, minden fejedelemség, fennhatóság, hatalom, uraság és minden név fölé, melyet nemcsak ebben a korban, hanem az elkövetkezőben is neveznek, és amikor mindent lába alá rendelt, és amikor messze mindenek fölött őt adta fejül az eklézsiának, mely az ő teste, amely telítve van azzal, aki mindenben mindent kitölt.” (Efézus 1,15-23 Csia fordítás)

Dátum: 2016. március 19. Helyszín: Aratás gyülekezet
Miért képesek az Úr tanítványai béketűréssel várni és örömmel viselni a szenvedéseket? Azért, mert a világosság amit a Szent Szellem gyújt bennünk, képessé tesz minket arra is, hogy ellen álljunk az ördögnek, aki pontosan azért akar zavarokat okozni az életünkben, hogy elveszítsük a kapott világosságot és többé ne bízzunk Istenben a sorsunkat illetően. Az Úrtól kapott világosság mennyei értékrendet is létre hoz bennünk, ezért nekünk ebben a mennyei értékrendben mozdíthatatlanul kell állnunk és növekednünk. Ha ebben megmaradunk és követjük az Urat, akkor ő garantálja számunkra, hogy beteljesíti sorsunkat, amit ő készített el nekünk már a világ teremtése előtt.
„Erre Péter megszólalt: "Lám, mi mindent elhagytunk, és téged követtünk. Mi lesz hát akkor velünk?"
Jézus ezt válaszolta nekik: "Bizony azt mondom nektek, hogy ti, akik követtek engem, majd az újonnan születéskor, mikor az embernek Fia dicsőséges trónjára fog ülni, ti magatok is tizenkét trónon fogtok ülni, s így fogjátok ítélni Izráel tizenkét nemzetségét.
Mindenki, aki az én nevemért házakat, testvéreket, apát, anyát, gyermekeket vagy szántóföldeket elhagyott, ezeknek sokszorosát fogja kapni, és örökrészül kap örök életet.
Sok első lesz majd akkor utolsó és sok utolsó első.”
(Máté 19,27-30 Csia fordítás)

Ahol Isten igéjét hirdetik, ott elindul egy szétválasztás az emberekben és a környezetükben is. Isten igéje minden esetben elválasztja a jót a rossztól bennünk és a környezetünkben egyaránt. Ez gyakran nem tetszést vált ki az emberek többségében, ezért ahogyan 2000 évvel ez előtt történt, úgy ma is sokan megbotránkoznak Jézusban és elhagyják őt. A történelem során a valódi tanítványok mindig is kisebbségben voltak, így van ez ma is.
Ez az igehirdetés 2016 február 28-dikán hangzott el a soproni baptista gyülekezetben.

A Jelenések 4,1-ben ezt olvassuk: "Jöjj fel ide. Majd megmutatom neked, hogy mik támadnak ezután." (Csia fordítás) A Szent Szellem ezzel azt is akarja mondani nekünk, hogy bár a hívő ember szelleme újjászületett és ezért össze van kötve a Mennyel, de a lelkét mégis újra meg újra fel kell emelnie Isten jelenlétébe, mert csak ekkor képes az ember Isten szemszögéből nézni azokat az eseményeket, amelyeket a jelenlegi anyagi világban, a gonosz megnyilvánulásaként élünk meg. A mennyei nézőpontból viszont megláthatjuk, hogy a Sátán egy legyőzött szellemi lény és Krisztusban mi is győztesek vagyunk. Ez a győzelem olyan mértékben tud realizálódni az életünkben, amilyen mértékben hajlandóak vagyunk Istent megismerni.

A Jelenések 12,10-12-ből kiderül, hogy a háború már az örökkévalóságban eldőlt, az ördög egy legyőzött szellemi lény. Számunkra viszont ez a győzelem még csak egy a jövőben valamikor megtörténő eseménynek tűnik, ezért kérnünk kell az Urat, hogy a Szent Szellem által adjon nekünk kinyilatkoztatást, amely által betekinthetünk a Mennybe és belekóstolhatunk ennek a győzelemnek az örömébe. Ez a győzelem úgy tud realizálódni az életünkben, hogy újra és újra élő igét hallunk Istentől és ez az élő ige kardként szolgál a számunkra a szellemi harcban. A sátán, e jelenlegi világrendszeren keresztül el akarja hitetni velünk azt a hazugságot, hogy a mi sorsunk bukással és vereséggel fog végződni, ezért nekünk gyakran kitartóan kell keresnünk Istent ahhoz, hogy a lelkünk kiszabaduljon ennek az anyagi világnak a fogságából és átkerüljön a mennyei világ légkörébe. Sokszor Isten hangját is csak ekkor halljuk meg. Fontos, hogy befogadjuk az élő igét és engedelmeskedjünk a kapott kinyilatkoztatásnak!

„És a mikor eljött az esteli áldozás ideje, oda lépett Illés próféta, és monda: Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy az Isten az Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem.”

(1Királyok 18,36)

A 2Királyok 6,24-től olvashatunk arról, hogy a szíriai hadsereg körülvette Samáriát és mivel a szíriaiak hosszú ideig tartották körül zárva a várost, ezért ott idővel hatalmas éhínség támadt annyira, hogy már a szamár fejét és a galamb trágyáját is árulni kezdték. Ebben a válságos helyzetben az ostromlott város lakói különböző módon reagáltak, volt aki az éhség miatt megette saját gyermekét, a király elkeseredett, egyik főembere pedig annyira cinikussá vált, hogy még az Elizeus által kihirdetett prófétai beszédnek sem tudott már hinni. Fontos üzenet ez a mai egyház számára is, mert nagyon sok gyülekezetben a hívők jelentős része már több évtizede nem tapasztalja a természetfeletti vagyis Isten erejének működését. Sok válságos helyzetet is találunk a mai gyülekezetekben és mivel ezek jelentős része még mindig nem oldódott meg, ezért könnyen megkeményedhet a szívünk, majd idővel cinikussá válunk Isten dolgaival kapcsolatban, ha nem töltünk időt rendszeresen Isten jelenétében. Továbbra is bátran vessük bizalmunkat az Úrba, mert neki a mostani időszakra is van prófétai beszéde az egyház számára.

„Ekkor így szólt Elizeus: Halljátok meg az ÚR igéjét! Ezt mondja az ÚR: Holnap ilyenkor egy szeá finomliszt egy sekelbe, meg két szeá árpa is egy sekelbe fog kerülni Samária kapujában. Erre így válaszolt Isten emberének az a tiszt, akinek a kezére szokott támaszkodni a király: Még ha az ÚR megnyitná is az ég csatornáit, ez akkor sem történhetne meg! De ő így felelt: Majd meglátod a saját szemeddel, de nem eszel belőle.” (2Királyok 7,1-2 a Magyar Bibliatársulat revíziós kiadása szerint)

Ez az igehirdetés 2015 október 25-dikén hangzott el Budapesten.

Továbbra is a tíz szűz példázatával foglalkozunk. Isten nem azt akarja, hogy olyan okos szüzek legyünk, akik csak a maguk számára elegendő olajat tudtak összegyűjteni, ugyanis a 133-as zsoltár és több más ige is világosan tanítja nekünk, hogy amíg Istennel járunk, addig bőséges a kenet, annyira, hogy még másokkal is megoszthatjuk. Ez azt jelenti, hogy fel kell növekednünk a hitnek arra a szintjére, ahol már mi is szellemi kútként szolgálhatunk azok felé, akik szomjazzák Isten jelenlétét. Szellemi felnövekedésünk azonban nem megy harc nélkül, ezért mindvégig ragaszkodnunk kell azokhoz az ígéretekhez, amiket Istentől kaptunk, mert csak így tudunk győzni. A példázatban említett árusok azokat jelképezik, akiknek a szívéből bőségesen árad a Szent Szellem kenete. Mindannyian lehetünk árusok és képessé válhatunk a Szent Szellem jelenlétét megosztani azon a területen, ahová Isten helyezett minket.

„Csakhogy az eszesek így feleltek: Soha! Nekünk is, nektek is, nem lesz elég! Menjetek inkább az árusokhoz és vásároljatok magatoknak!” (Máté 25,9 Csia fordítás)

Ha egy hívő enged a hétköznapok nehézségei által okozott szorításnak, átadja magát a hitetlenségnek és a félelemnek vagy pedig nem akar foglalkozni Isten aktuális kinyilatkoztatásaival vagyis pszichikaivá válik, akkor előbb-utóbb elhomályosodik előtte a természetfeletti világ, a mennyei dolgok és Isten királysága. A Biblia ezt az állapotot alvásnak nevezi. A tíz szűz példázatából megtudhatjuk, hogy ez az alvás nagyon veszedelmes, mert amikor Isten valamilyen sorsdöntő dolgot akar cselekedni az egyházban vagy a világban és elhangzik a kiáltás „ímhol jő a vőlegény, jöjjetek elébe”, akkor hirtelen történik a felébredés és akik eddig nem gyűjtöttek olajat a lámpásukba vagyis nem keresték az Istennel való közösséget, azok nem lesznek képesek belépni Isten aktuális tervébe vagyis nem fogják tudni átvenni a számukra elkészített áldásokat. Ekkor sírni fognak azok akiket Isten elutasított, sírni fognak bűneik és állapotuk miatt, de ez a sírás nem őszinte és nem vezet el a megtérésre, hanem szentségtelen sírás, mivel akkor kellett volna keresniük a megtérésre való lehetőséget, amikor ennek meg volt az ideje számukra.

„Utólag megjött a többi szűz is és így szólt: Uram, uram, nyisd meg nékünk!

De az így felelt nékik: Bizony azt mondom nektek, nem ismerlek titeket.

Ébren legyetek hát, mert sem a napot, sem az órát nem ismeritek!” (Máté 25,11-13 Csia fordítás)

Az előző részben arról volt szó, hogy Isten már mindennel megajándékozott minket ami az életre és a kegyességre való, ezért ne a kívánságainkban, hanem az ígéretekben akarjunk élni, amelyeket az Úr azért adott nekünk, hogy azok által isteni természet részeseivé legyünk. A második részben arról hallhatunk, hogy ez az isteni természet miként jön létre bennünk, mi közben a Szent Szellem Jézushoz hasonlóan minket is kivisz a pusztába vagyis olyan körülmények közé helyez, amelyek cáfolják az Istentől kapott ígéretek valóságát és beteljesedését. Ezt jelképezi Izrael negyven éves pusztai vándorlása is.

„Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az ÚR a pusztában negyven éven át, hogy megsanyargatva és próbára téve téged megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem? Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az ÚR szájából származik.”

5Mózes 8,2-3

Ez az igehirdetés 2015 július 18-án hangzott el Budapesten, az Aratás Gyülekezetben.

A 2Timóteus 3-ban olvashatunk egy felsorolást azokról az emberekről, akik annyira romlott életet élnek, hogy a kegyességnek már csak a külső látszata van meg náluk, de annak erejét megtagadják. Ez az ördögi állapot azokban jön létre, akik az újjászületés élményének az átélése után nem kezdték megújítani az elméjüket Isten igéje által vagyis nem léptek rá a megszentelődés útjára, hanem kiléptek abból az elhívásból, amelyet Isten már az örökkévalóságban eltervezett számukra és olyan helyekre akarták magukat pozícionálni, amelyeket nem nekik készített el az Úr. Az ilyen lázadó életvitel miatt az ember személyisége kifordul a helyes irányból és diabolikussá válik, viszont ha megmaradunk azon az úton, amelyen Isten vezetni akar minket, akkor a Szent Szellem hosszú távon kiformálja bennünk Krisztus jellem vonásait és betöltjük az elhívásunkat. Erre kitűnő példa Dávid király, akinek az élete pozitív módon szemlélteti számunkra a Szent Szellem átformáló munkáját.

Ez az igehirdetés 2015 június 13-dikán hangzott el a Magyar Pünkösdi Egyház nagykőrösi gyülekezetében.