Elemek megjelenítése címkék szerint: N

Igehelyek: Jelenések. 2, 12-17 valamint Ezékiel. 47, 1-12 Ez az igehirdetés egy két napos összejövetelen hangzott el, 2011.02.24-én.

2009 november 14-dikén a budapesti Aratás, és az ózdi Maranatha Gyülekezet tartott egy közös összejövetelt, "A királyság eljött" címmel. Ennek az összejövetelnek volt ez a kezdő igehirdetése, amely arról szól, hogy Isten felépíti az ő szellemi templomát, mely nem kövekből, nem épületekből, hanem újjászületett emberekből áll, olyanokból, akik Krisztust követik egész életükkel. Isten azonban nem csak azt akarja, hogy felépüljünk, hanem jelenlétét is ki akarja árasztani rajtunk keresztül a környezetünkre. Az összejövetelen, ezen a tanításon kívül elhangzott még két nagyszerű igehirdetés is, hamarosan ezeket is közzé kívánjuk tenni, de pillanatnyilag ennek technikai akadályai vannak.”

„És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28, 18-20)

Ez a tanítás arról szól, hogy Krisztus gyülekezete miként tudja betölteni ezt a parancsolatot.

A tanítás 2012 július 6-dikán hangzott el Kőszegen, a soproni baptista gyülekezet által szervezett táborban.

Az Isten iránt való engedelmesség egy folyamat, amely a szívben kezdődik el, és onnan terjed ki az egész lényünkre, beleértve a fizikai testet is. A szív az embernek az a központi része, amelyet Isten elsőként akar megérinteni, mert minden a szívben dől el. A szívünkben kezdődik az engedetlenség, de az engedelmesség, az Isten akarata szerinti élet utáni vágy is itt kezd érlelődni. Mit kell nekünk tennünk ebben a folyamatban ahhoz, hogy az Úr akarata szerint élhessük az életünket? Erre a kérdésre szeretne válaszolni az igehirdető.

Napjainkban, a gyülekezetek többségében nem érezhető Isten szent jelenléte, a látható egyház szinte teljesen háttérbe szorította az Ige tekintélyét. Mit kell tennünk ahhoz, hogy ez az állapot megváltozzon? Milyenné kell válnunk ahhoz, hogy ez a változás megtörténjen a saját életünkben és a gyülekezeteinkben egyaránt?

„Már hosszabb ideje elmélkedem azokról az igékről, amelyek Illés szolgálatával foglalkoznak. Ez a prédikáció is ennek az elmélkedésnek az egyik gyümölcse. Többek között célunk kell hogy legyen Akháb és Jézabel uralmának, valamint az ellenük fellépő próféta szolgálatának a megértése, hogy kinyilatkoztatás által felismerjük Illés Szellemének a munkáját, az utolsó idők egyházában is. Illés története fontos üzenettel bír a mostani időkben élő keresztények számára is. A sok nehézség ellenére végül mégis csak felül tudott kerekedni Jézabel uralmán az által, hogy ő valóban Isten jelenlétében élt, így a földi eseményeket is mennyei nézőpontból szemlélte. Ehhez hasonlóan a mostani korszak kihívásait úgy tudjuk legyőzni, ha mi is belemenekülünk Isten jelenlétébe és engedjük a Szent Szellemnek, hogy megláttassa velünk az eljövendő dicsőséges korszakot, amelyet Isten elkészített számunkra. Manapság kevés tanítást hallhatunk Illés Szelleméről és helyreállító munkájáról az egyházban, itt az ideje, hogy ez megváltozzon!”

Ez a prédikáció 2014 április 19-én hangzott el Budapesten, az Aratás Gyülekezetben.

Az újjászületésünk után elindultunk a megszentelődés útján, az által, hogy odaszántuk magunkat Istennek és az ő tanítványaiként kezdünk élni ezen a Földön. Ugyanakkor a megszentelődésünket nem az odaszánásunk eredményezi, hanem ez a Szent Szellem munkája bennünk. Mi odaszánjuk magunkat Istennek, a Szent Szellem pedig elvégzi bennünk a megszentelődést, életünk minden területén. Isten célja az, hogy mindenben Krisztushoz hasonlóvá váljunk és ezt csak ő képes véghez vinni bennünk, ezért a szentség nem csupán erkölcsi kategória, hanem ennél sokkal több. A szentség, nem más mint maga az Úr, ő a mi szentségünk (1Korintus 1,30). Fontos, hogy az igazságnak megfelelően tanítsunk a megszentelődésről, hiszen tudjuk, hogy szentség nélkül senki nem láthatja meg az Urat (Zsidó 12,14).

Ez a tanítás Budapesten hangzott el, az Aratás Gyülekezetében.

Ahhoz, hogy a láthatatlan Krisztust képesek legyünk felismerni, szükségünk van a szív nyitottságára. A mostani időkben azonban nagyon kevesen vannak olyanok, akik valóban képesek belelátni Isten királyságába. Ennek a szellemi vakságnak az oka például a vallásos képmutatás, a hitetlenség és az, hogy sok gyülekezet olyan tagokból áll, akik valójában még soha nem élték át azt a természetfeletti élményt, amelyet a Biblia újjászületésnek hív. Ez az igehirdetés 2011 December 11-dikén hangzott el a soproni baptista gyülekezetben.

Ez volt az utolsó tanítás a sümegi táborban, a Krisztus keresztjéről, amelynek a jelentőségét meg kell értenünk ahhoz, hogy az erről szóló igazságokat képesek legyünk alkalmazni a saját életünkben.

Isten első sorban a vele való közösségre hívott el minket. Ezt az igazságot tudatosítanunk kell magunkban, és egyre szorosabb kapcsolatba kell kerülnünk Jézussal, mert nem sokára olyan kihívásokkal kell majd szembe néznünk, amelyekre csak azok fognak válaszokat kapni, akik valóban közösségben vannak vele. Csak az Úrral való közösség eredményezi azt, hogy győztes életet tudunk élni, és mi magunk is áldások lehetünk mások számára. Ez az igehirdetés 2011 Október 5-dikén hangzott el Budapesten.